– Ne fizessetek fejadót! A szegénytől elvesznek, a gazdagnak adnak! – üvöltötte negyedszázaddal ezelőtt az edinburgh-i Exploited, a leghíresebb skót punkzenekar. A néhai konzervatív kormányfő, Margaret Thatcher óta a skótok gyűlölete a konzervatívok iránt semmit sem vesztett lendületéből. Ha nem lenne elég, hogy az Exploited megörökítette a jövő lázadói számára a Vaslady népszerűtlen és a skótokon kikísérletezett adópolitikáját, akkor itt van a skót nehézipar csődje, ami teljesen ráragadt a torykra.

A skótok dühe viszont nem korlátozódik kizárólag a liberális-demokratákkal együtt kormányzó konzervatívokra. A problémájuk alapvetően a Westminsterrel van, a londoni törvényhozást alkalmatlannak, korruptnak és sznobnak nevezik. Sokan angol gyarmatnak érzik országukat, magukat megalázottnak tartják. Ezért ennyire sikeres a baloldaliságot és a szeparatista nacionalizmust vegyítő Skót Nemzeti Párt (SNP).

Nicola Sturgeon körhintázik. Nagy a lendület Paul Hackett / Reuters

– Nagy-Britannia már nem az, aminek hiszed. Meglennénk nélkülük – mondja egy Nyugat-Skóciában tanuló egyetemista, Adam Henderson. Azzal folytatja, hogy a felmérések szerint az SNP 40-50 mandátumot kaphat, és meghatározó erőt fog jelenteni a következő kormány megalakításkor. A skótok boldogok, az angolok pánikolnak. Öt évvel ezelőtt a Munkáspárt Skócia 59 körzetéből 41-et nyert meg.Most a totális vereség veszélye fenyegeti. Ugyan az SNP elbukta a tavalyi függetlenségi népszavazást, az elmúlt másfél évben mégis megnégyszerezték párttagságukat.

Az Alex Salmondot váltó Nicola Sturgeon messze a legnépszerűbb politikus az erősen baloldali Skóciában. Az skót belpolitikát teljesen ők alakítják: már Jim Murphy, a Munkáspárt skót arca sem volt hajlandó maradéktalanul kiállni az unió mellett, míg a konzervatívok is egy munkásosztálybeli családból származó és nyíltan leszbikus vezérrel, Ruth Davidsonnal próbálják meglágyítani az északiak kőszívét.

A Munkáspártnak azért sem kedvez a függetlenségpárti SNP előretörése, mert Tony Blair kormányzása alatt kezdődött el az úgynevezett visszafejlődési folyamat, a központi kormány hatásköreinek alacsonyabb szintre történő átruházása. Ennek keretében jött létre (többek között) a holyroodi skót parlament, mely értelemszerűen növelte a helyi autonómiát. Az SNP azonban nem éri be ennyivel. Ha a párt népszerűsége nem mérséklődik a közeljövőben, könnyen lehet, hogy a választók a Munkáspártot fogják felelősségre vonni a brit unió végveszélybe sodrásáért.

Sturgeon ugyan szívesen működne együtt a Munkáspárttal, annak vezére, Ed Miliband eddig ezt egyértelműen visszautasította. – Ha Miliband tényleg azt mondja, hogy az SNP-vel való együttműködés helyett inkább alakuljon konzervatív kormány, akkor ez a végső bizonyítéka annak, hogy a Munkáspárt teljesen elvesztette a fonalat – vágott vissza Sturgeon. Skócia jövője javarészt azon múlik, hogy a több mint 5,3 millió lakos szemében a devolúció képes-e helyettesíteni a függetlenséget. Adam Tomkins glasgow-i jogászprofesszor szerint a skót unionisták megtanulták, hogy a „fokozott devolúció nem vigaszdíj a nacionalistáknak, (...) hanem az unió túlélésének és gyarapodásának eszköze”. Csak reménykedhetnek, hogy ezt a többiek is így látják majd.