A címlapon gróf Apponyi Albert látható, akit északi szomszédunk közvéleménye máig a másfél évszázaddal ezelőtt magyarosító nemzetiségi politika megtestesítőjének tart, elsősorban az 1910-ben megjelent magyar oktatási törvény miatt. A fotó alatt a Slováci, prepáčte! (Bocsánat, szlovákok!) szöveg olvasható. A hátlapra Edvard Benesnek, az elhíresült dekrétumok értelmi szerzőjének a fotóját helyezték el, Bocsánat, magyarok! felirattal.

A szlovák sajtótörténetben példátlan kezdeményezés Stefan Hríb főszerkesztő nevéhez fűződik, akit nemrég Budapesten a Charta XXI mozgalom Megbékélési és Együttműködési Díjjal tüntetett ki. A hetilap magyarul is közli Surján László neki írt levelét és a kitüntetett válaszát.

A magyar politikus többek között így vélekedik: "Itt az alkalom, kezdődjön egy építő párbeszéd. Számunkra Trianon tragédia, a győzteseknek örömünnep. A feladat nagy: e két érzés között kell hidat vernünk. Trianon igazságtalansága elfeledte Kölcsey igazságát, a Himnusz negyedik versszakát: Hajh de bűneink miatt gyúlt harag kebledben... De nemcsak Trianon előtt hibáztunk, hanem utána is. 1938 után, a Trianonra vezető okok ki nem tárgyalása miatt, erősebb volt bennünk az uralkodási, mint az együttműködési vágy. Harminc évvel később, 1968-ban ismét egy nagy hiba: nem lett volna szabad részt vennünk a Prágai Tavasz katonai felszámolásában.

Tetteink és mulasztásaink mellett magatartásunk és gondolkodásunk is kritizálható. Gőgösen kultúrfölényről beszéltünk, miközben tudatlanok voltunk és maradtunk: szomszédaink kultúrája ismeretlen számunkra ma is. Közös történelmünkről csak felületes és előítéletes fogalmaink vannak. Sokszor nem vettük komolyan a felénk nyújtott kezet (...). Mit tegyünk, hogy megállítsuk ezt a folyamatot? Hat területet említek. 1. Megtanulni és megbecsülni a közös múltat és a hídembereket. 2. megismerni a szlovák kultúrát és megérteni a szlovák gondolkodást. 3. Megszabadulni görcsös előítéleteinktől. 4. Megvallani hibáinkat. 5. Megkeresni és megbecsülni a hasonlóan gondolkodó szlovákokat. 6. Megvédeni a megalázottakat. Mi, a Charta XXI hívei, szeretnénk, ha a nyitottság és a kiengesztelődés szelleme átjárná az egész társadalmat, megjelenne az iskolai tankönyvekben. Jöjjön egy előítélet nélküli, új nemzedék, és építsen békésebb, szebb világot a fájdalmas múlt köveiből. A franciáknak, németeknek sikerült, nekünk is sikerülni fog" - hangsúlyozza Surján László.

Válaszában a neves szlovák publicista leszögezi: "Amikor annak idején először találkoztunk, s a beszédemben sajnálatomat fejeztem ki amiatt, ami a magyarokkal történt Trianon után, az őszinte csodálkozására figyeltem fel. Amikor legutóbb mindezt Brüsszelben megismételtem egy konferencián, sőt megtoldottam együttérzésem kifejezésével a Beneš-dekrétumok magyarokat sújtó jogtalanságaiért, ismét úgy éreztem, hogy egy szlováktól mindezt szokatlannak tartja. Apránként megértettem, hogy inkább az olyan szlovákok véleményéhez szokott hozzá, akik a magyaroknak semmit nem ismernek el és semmi jót nem kívánnak. Mellékesen megjegyzem, hogy körülbelül én is ugyanezt tapasztaltam. A nemzeteink közti megbékélés gondolatát, melyet a Charta XXI segítségével próbál érvényesíteni, természetesen elejétől fogva támogatom, ám attól tartottam, hogy a kezdeményezés jórészt csak egy irányba mutat. Hogy Önnek, mint „fideszes magyarnak” jól jön egy szlovák, aki látja a saját nemzete bűneit, hibáit és elutasító magatartását, s többre nincs is szükség. És tudtam, hogyha szlovákként ismételten kifejezem sajnálatomat Trianon és a Beneš-dekrétumok miatt, ám a másik oldalról semmi hasonló nem hangzik el, akkor a hasznos idióta szerepvállalását kockáztatom, ami egyáltalán használ a szlovák-magyar kapcsolatoknak, legfeljebb önmagát hozza kínos helyzetbe.Mégis kockáztattam. Egyrészt azért, mert Trianon valóban rossz és igazságtalan megoldás volt Magyarországgal szemben, a Beneš-dekrétumok pedig ténylegesen ártottak sok ártatlan magyarnak (...).  Az, amit leírt, olyan kéznyújtás Szlovákiának, amilyen Magyarországról eddig még sosem érkezett. Nem tudom, e megnyilvánulását milyen reakciók fogják követni Budapesten. Sejtelmem sincs róla, hogy nem fogják-e otthon emiatt kinevetni és kiközösíteni. A nemzeti gőg és arrogancia kritikáját Európa e cinikus végein egy politikustól otthon nem fogadják kedvezően. De biztos vagyok benne, hogy a politikai előnyök helyett már most többet elért. Írásaival és a belőlük sugárzó magatartásával lerombolja a kényelmes nemzetképünket az elutasító és érzéketlen magyarokról, mellyel mi szlovákok a saját ridegségünket és érzéketlenségünket leplezzük" – mutat rá Stefan Hríb.

Martin Hanus főszerkesztő-helyettes a hetilap internetes portálján elismerően nyilatkozott Surján László bátor gesztusáról, majd hozzátette: most azt várják, hogy az írás milyen reakciókat vált ki Magyarországon, vajon csend követi-e, vagy olyan párbeszédet vált ki, amely akár egy új korszak kezdetét is jelentheti.