Az egységpárti katalán nő bízik benne, hogy a vasárnapi voksolás nem a sokak által várt elszakadást hozza. A függetlenségpárti politikai erők szerint ugyanis ez a tét. Annak ellenére is, hogy tavaly novemberben a spanyol kormány alkotmányellenesnek minősítette, majd elkaszálta a függetlenségi népszavazást, amelyet így csak konzultáció formájában tartottak meg. Akkor az emberek több mint 80 százaléka azt válaszolta, független Katalóniában élne.

A 7,5 milliós tartomány vezetése ezért bejelentette, nem hagyja, hogy a konzervatív madridi vezetés keresztülhúzza a „katalánok akaratát”: ha hivatalosan nem tarthattak népszavazást, akkor a szeptember 27-i előre hozott választásból csinálnak referendumot. Ha a függetlenségpárti csoport győz, kezdeményezik a kiválást, amely az elszakadás egyoldalú kikiáltásával másfél éven belül le is zárulhat (bár a spanyol kormány azt állítja, hogy az alkotmánybíróság segítségével igyekszik ezt megakadályozni).

Függetlenségpártiak a katalán nemzeti ünnepen Gustau Nacarino / Reuters

A Metroscopia intézet múlt heti közvélemény-kutatása szerint a 135 parlamenti helyből 66-67-et az elszakadáspárti koalíció, az Együtt az Igenért (Junts pel Sí), 10-11-et pedig a szintén függetlenségpárti Népi Egység (CUP) szerez meg. Ha a katalán kormányfő, Artur Mas vezette Junts pel Sínek nem is jön össze az abszolút többség, a CUP-pal együtt a függetlenség útjára léphetnek. Már ha együtt tudnak működni, hiszen a radikális baloldali CUP nemcsak Spanyolországnak, hanem az EU-nak is hátat fordítana.

A nemzetközi intézményekkel való szakítás nem áll messze a valóságtól. A Fundación Alternativas baloldali kutatóközpont nemzetközi jogászai szerint egy független katalán államnak nemcsak az EU-tól kellene – egy időre biztosan – búcsút vennie, de az ENSZ-től, a NATO-tól és a Nemzetközi Valutaalaptól is, és az euró és az unión belüli szabad mozgás is veszélybe kerülne. Ez azonban nem mindenkit riaszt el.

„A függetlenségnek köszönhetően végre leszámolhatnánk az eddigi kevéssé hatékony intézményes és gazdasági struktúrákkal, és új szabályokat alkothatnánk, hogy Katalónia vonzó, gazdag hely legyen” – idézi az El País a Col.lectiu Wilson mozgalom, függetlenségpártiak által egyébként gyakran hangoztatott álláspontját.

Bár a katalánok a nemzeti identitáson kívül gyakran érvelnek az elszakadás mellett azzal, hogy az ország leggazdagabb régiójaként többet fizetnek be a központi kasszába, mint amennyit visszakapnak, az elszakadás Barcelona és Madrid számára egyaránt súlyos gazdasági következményekkel járhat.