Valóban nagy baj lehet a spanyoloknál,  mert a hírek szerint szeptembertől megszüntetik a sziesztát. Ezzel több évszázados hagyományt áldoznának fel a gazdasági válság oltárán.

Az újítás főként az üzleteket érintené. Korábban megszokott volt, hogy a nagy bevásárlóközpontokon kívül a kisebb egységek délután kettő és négy között zárva tartottak. Eddig ugyanis a 300 négyzetméter alatti üzletekben kötelező volt a szieszta. De nem csak ott. A turisták meglepődve és éhesen ácsorogtak az éttermek bezárt kapuja előtt is. Azok ugyanis délután négy és este hét között tartottak zárva.  De előfordult turistalátványosságoknál is, hogy a pechére épp sziesztaidőben érkező turista egy fa árnyékában volt kénytelen kivárni, hogy kinyisson a templom, a múzeum vagy épp az emlékház.

Ennek a lazaságnak vet véget a konzervatív Rajoy-kormány. Az üzletek kénytelenek lesznek egész nap nyitva tartani, az új szabály 72 óráról 90 órára emelné a heti maximális munkaórát. Sőt, a hétvégi üzemmódot is liberalizálják: a korábban 12 vasárnapi nyitvatartás helyett most már 16 vasárnapon át lehet reménykedni a vásárlók rohamában. A turistaközpontokban pedig az összes vasár- és ünnepnap tárt ajtókkal várnák a kuncsaftokat.

A német Süddeutsche Zeitung szerint a spanyol változásban némi szerep juthat az „északiak nyomásának” is: elvégre a turisták főleg innen érkeznek és dohognak évek óta a szieszta miatt. Spanyolországba tavaly 57 millió turista utazott el, és ők összesen 54 milliárd eurót költöttek. A legtöbben, húsz százalékuk Nagy-Britanniából, a második legnagyobb csoport Németországból érkezett. Az idegenforgalom adja a nemzeti össztermék tíz százalékát, és a gazdaság felpörgetését is egyre inkább a külföldiektől lehet várni, a spanyol vásárlóerő csökkenése miatt.

Más kérdés, hogy ez megváltoztatja-e a spanyol munkavállalók szokásait: nemcsak az államigazgatásban, hanem sok magánvállalatnál is délután kettő és négy között megáll az élet. Reménytelen bárkit is megtalálni, mert a közeli árnyas éttermek teraszain ebédelnek és kávéznak a munkatársak. Ezzel a munkaidő ugyan estébe nyúlik, de a hatékonyság megkérdőjelezhető. Azok az idők ugyan már elmúltak, amikor mindenki haza tudott ugrani ebédre, és utána ledőlni kicsikét, de az ebéd (és a munkahelyről való hosszas eltávozás) szentsége azért megmaradt.