Néhány évtized elég volt, hogy a Szovjetunió után az Egyesült Államok kezdjen el félni a saját árnyékától – a rossznyelvek szerint ezt sugallja legalábbis, hogy Guantánamón a hatóságok nemrég betiltották Alekszandr Szolzsenyicin nagyhatású művét, a Gulág szigetcsoportot. A Kuba szigetébe ékelt haditengerészeti támaszponton az amerikaiak még 146 foglyot őriznek terrorizmus gyanújával; egyikük, a szaúdi-brit állampolgár Shaker Aamer nemrég az ügyvédjét kérte meg, hogy vigyen be neki egy példányt a Gulág szigetcsoportból, és bár az ügyvéd ezt teljesítette is, a tábori hatóságok kezén keresztül Aamerhez a könyv soha nem ért el.

A mostani nyilván nem az első eset, hogy a Gulág szigetcsoport valahol elkezdi szűrni a hatalom szemét, csakhogy a párhuzam az Egyesült Államokra nézve nem éppen hízelgő: ahogy Aamer ügyvédje, Clive Stafford Smith nyilatakozta, a Szolzsenyicin-könyvet sújtó tilalom csak azt tanúsítja, hogyan számolja fel az Egyesült Államok azt az értékrendszert, amelyért korábban síkra szállt. Azután, hogy 1968-ban mikrofilmen Nyugatra menekítették, a Gulág szigetcsoport 1973-ban Párizsban jelent meg először. A vasfüggönyön innen a rendszerváltásig csak szamizdatként, zárt ajtók mögött lehetett olvasni – az orosz író több más indexre tett művével, A pokol tornácával és a Rákosztállyal együtt. (Szolzsenyicint a Gulág szigetcsoport miatt 1974-ben hazaárulás vádjával letartóztatták, megfosztották az állampolgárságától és Németországba toloncolták. „Irodalmi sorsom nem az én sorsom, hanem azoké a millióké, akik nem tudták már papírra kaparni, elsuttogni, elhörögni azt, ami a börtönben, a lágerben történt velük” – írta a Szovjetunió hazugságainak leleplezéséről.)

Szolzsenyicin egyébként nem az egyedüli író, akinek a műveit Guantánamón betiltják. Júliusban ez lett a sorsa a bestselleríró John Grishamnek, aki ezután a New York Timesnak írt vitriolba mártott tollal egy publicisztikát arról, követelve, hogy zárják be Guantánamót. Ez egyébként hosszú idő óta érik: Barack Obama amerikai elnök még az első megválasztása előtt, 2008-ban ígéretet tett rá. Ez nem történt meg, de az emberi jogi szervezetek szemében visszatetsző az is, hogy a 146 fogolyból százat már rég szabadon engedhettek volna, hiszen maguk az amerikaiak tisztázták őket a terrorizmus vádja alól – ennek ellenére most is rabok.

Ami Aamert illeti, ő egyike ezeknek a raboknak; a brit állampolgárságú szaúdi férfi már tizenegy éve fogoly Guantánamón anélkül, hogy bármiért is vádat emeltek volna ellene. Nagy-Britanniában négy gyerek és egy feleség várja, és bár már David Cameron miniszterelnök is közbenjárt érte, neki sem sikerült elérnie, hogy a férfit az amerikaiak szabadon engedjék.