Az afrikai országban április 11. és 15. között egyidejűleg tartottak elnök-, parlamenti és regionális választásokat, ami a déliek és az északiak több mint két évtizedes polgárháborúját lezáró 2005-ös békemegállapodás egyik kulcsfontosságú eleme a Dél-Szudán függetlenségéről szóló népszavazás kiírása mellett. A szavazók az államfőnek és az országos parlament 450 képviselőjének személyéről döntöttek, 25 államban pedig kormányfőt és helyi törvényhozást választottak.

A szudáni központi választási bizottság elnöke hétfőn hozta nyilvánosságra az első eredményeket. Ezek szerint a leadott szavazatok 68 százalékával - 10,1 millió voksból 6,9 millió megszerzésével - végzett az élen Besír elnök, Dél-Szudánban pedig 92,99 százalékkal Salva Kiir megőrizte a miniszterelnöki tisztséget. Első televíziós nyilatkozatában Besír azt ígérte, hogy a terveknek megfelelően 2011 januárjában megrendezik az ígért referendumot.

Az 1989-ben puccsal hatalomra jutott Besír azt remélte, hogy egy legitim választás nyerteseként könnyebben szembeszállhat a Nemzetközi Büntetőbírósággal, amely tavaly márciusban letartóztatási parancsot adott ki ellene a Dárfúrban elkövetett háborús bűnök miatt. A választások hitelességét komolyan aláásta, hogy néhány nappal megtartásuk előtt a csalást kiáltó ellenzék széleskörű bojkottot hirdetett. Külső megfigyelők szerint a választási folyamat nem felelt meg a tisztességes és átlátható választásokat jellemző nemzetközi előírásoknak.

Besír győzelméhez kétség sem férhetett azután, hogy a másik két esélyes - Jaszir Arman, a volt déli lázadókat képviselő Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom (SPLM), valamint Szadik al-Mahdi volt miniszterelnök, a nacionalista Umma Párt elnökjelöltje - kiszállt a küzdelemből, s példájukat követte szinte minden ellenzéki párt. Mivel a szavazó cédulákat már azelőtt kinyomtatták, hogy az ellenzéki jelöltek visszaléptek, nagyon sok választó figyelmen kívül hagyta ezt a döntést. Így történhetett meg, hogy Arman is begyűjtött több mint kétmillió szavazatot.

Az utóbbi öt év során a Besír elnök vezette Nemzeti Kongresszus Párt és az SPLM alkotta koalíció kormányozta az országot, de végig kutya-macska barátság jellemezte a viszonyukat. A volt lázadókat képviselő kormánypárt tavaly óta az ellenzéki pártokat tömörítő laza szövetség, a Nemzeti Konszenzus vezető ereje is, és a többi ellenzéki párttal egyetértésben demokratikus reformokat követel, és kifogásolta a választási előkészületek szabálytalanságait.