Nem lesz többé miniszterelnök Berlusconiból
Ha a hír igaz, a 76. életévét szeptemberben betöltött, négyszeres kormányfő 1994 óta először nem lesz a pártja miniszterelnök-jelöltje.
Ha igaz – mert ez a kérdés Berlusconinál mindig indokolt. A madridi El País cikkírója is azt kérdezi, hogy melyik az igazi: a nyár végén hosszúra nyúlt szabadságáról egy 27 éves szépséggel az oldalán visszatért, dinamikusnak tűnő Berlusconi, aki a gazdasági világválság közepette is 9 milliárd euróra tudta növelni birodalmának tőzsdei értékét, és azt a benyomást keltette, hogy sosem távozik a közéletből – vagy ez a mostani, aki a korrupciós botrányok által szétzilált, alig 15 százalékos tetszési indexet mutató pártjának küszöbön álló választási veresége elől a visszavonulásba menekül? Miközben fél szemét a jövőre megüresedő köztársasági elnöki széken tartja.
Berlusconiról annyi híresztelés terjengett már az itáliai és a nemzetközi sajtóban, hogy ember legyen a talpán, aki ki tudja közülük mazsolázni az igazságot. Az egyik, a közvéleményt talán legjobban sokkoló hír, hogy az egykori vállalkozó maffiapénzből gazdagodhatott meg. A lapok nem egyszer megírták, hogy a ’90-es évek elején a politikára váltó Berlusconi vagyonát a szicíliai maffia adta össze, a Berlusconi-birodalom első darabját képező Milano-2 lakópark finanszírozásával. A hírt nem akárki, Massimo Ciancimino erősítette meg, aki a 2002-ben elhunyt palermói hírességnek, Don Vitónak a fia. Don Vito pedig, ma már tudjuk, egyszerre volt tagja a Kereszténydemokrata Pártnak (Dc) és a Cosa Nostrának.
Ciancimino „junior” azt is elmesélte a bíróságnak, hogy az 1994-ben választást nyert Forza Italia, Berlusconi pártja a maffia kreációja volt. „Katasztrófa, ha igaz” – írta a Berlusconival nem éppen kesztyűskézzel bánó La Repubblica. „De kinek higgyünk: egy gyilkos bandának vagy a nép által megválasztott miniszterelnöknek? Akinek azonban nem ártana tisztáznia, milyen pénzből kapott szárnyra a hetvenes években” – írta a lap. Ám ezt sosem tisztázta. A „maffiózó Berlusconi” híre kezdetektől fogva kíséri őt.
Az erkölcsi és politikai váltást sürgető olaszok jó néhányszor tüntettek ellene, a szövetségesből utóbb politikai ellenféllé váló Gianfranco Fini – jelenleg a római képviselőház elnöke – azonban egyszer azt mondta róla: „Nem lehet leváltani, parlamenti többsége van. Annyi képviselőt vásárol, amennyit akar.” Eközben Milánót plakátok lepték el: „Silvio, tarts ki, mentsd meg a demokráciát!” felirattal.
Korrupciós vádak, kiskorú nőkkel folytatott szexpartik, a hatalommal való visszaélés gyanúja: Berlusconinak semmi sem tudott ártani, az olaszok újra és újra őt választják. De miért szavaznak rá? – kérdeztük korábban Enrico Mentanát, az olasz La7 tévécsatorna híradójának vezetőjét. Ha valaki ismeri a Lovagot – ahogy az olaszok a volt miniszterelnököt becézik –, az Mentana, hiszen évekig Berlusconi magántelevíziójának híradóját vezette, majd négy éven át volt a miniszterelnöki csatorna imázsembere, mígnem 2008-ban szakítottak. „Az elején Berlusconi vállalkozóhoz híven jó híradót akart. De húsz év alatt a Mediaset a kormányfő szócsöve lett. S hogy mi az oka Berlusconi politikai sikereinek, miért adták rá a voksukat 17 éven keresztül? Az olaszok nem idióták és nem mazochisták. Egyszer rá szavaztak, aztán az ellenzékre. Majd megint rá és újra az ellenzékre. Az olaszok mindig a használt, de jól bevált autót választják.”
A használt autó, ha olykor döcögve, köhögve is, tavaly novemberig működött. Ha nincs az euróválság, talán kihúzhatta volna 2013 tavaszáig, az esedékes parlamenti választásokig, és akkor Berlusconi a saját személyére épített hatalmának csúcsán hagyhatta volna abba. De a válság kis híján maga alá temette Itáliát, és a szómágia, Berlusconi leghatékonyabb fegyvere nem működött többé. Az idő tájt még hívei közül is sokan azt tanácsolták neki: „Fogjon egy csinos lányt és udvari trubadúrját, Mariano Apicellát (akivel négy CD-lemezt énekeltek tele nápolyi dalokkal) és száműzze magát külföldre.” De Berlusconi nem az az ember, aki csak úgy magától lelép. Őrülten szereti a hazáját – mondja magáról –, s minden cselekedetét ez vezérli. És persze a számítás – tehetjük hozzá, hiszen pártja minden előrejelzés szerint csúfos vereséget szenved a jövő tavaszi választásokon. De már nélküle. Viszont hamarosan felszabadul az államfő széke.
