Az olaszok nincsenek oda Brüsszelért, de Európa-pártiak – az olasz sajtó voksolás előtti jóslata igaznak bizonyult: legyen nemzeti vagy európai választás, Itáliában tömegesen járulnak az urnákhoz, bár 2004-hez képest (73%) itt is csökkent a szavazói lelkesedés. Szombat és vasárnap este tíz óráig járultak az urnákhoz: vasárnap délben a részvételi arány 30 százalék volt, az olaszok tömegesen az utolsó órákban mentek el szavazni. Este tízkor még sorok álltak a szavazóhelységeknél, ez késleltette a még ma/kedden is folyó szavazatszámlálást.

Silvio Berlusconi saját érdemének tartja a pártja választási győzelmét

A 2008-as választások után egy évvel az EP-szavazás Itáliában is belpolitikai tesztnek számított. A győztes,  papírforma szerint, a Berlusconi vezette Szabadság Népe (PdL) lett valamivel több mint 35 százalékkal. A PdL Itália első számú pártja maradt, de nem sikerült megvalósítani Berlusconi hetek óta hirdetett álmát, túllépni a 40 százalékot – a jobbközép Nemzeti Szövetséggel véghezvitt márciusi fúzió ellenére. A PdL fékezett a 2008-as olasz parlamenti választásokon szerzett 37,4 százalékhoz képest.

Berlusconit feszélyezheti az ellenzék szereplése is: 26 százalékkal a Demokraták (PD) ugyan tovább gyengülteka fôtitkárváltás után (2008-ban 33,2 százalékot teljesítettek), de nem semmisültek meg. „Az a siker, hogy megtudtuk állítani Berlusconit!” – hangoztatta a pártvezető Dario Francescini. Maradt a kétpólusú olasz politika – összegezték a választások elemzői.

Az EP-választások igazi győztesei azonban a jobb- és baloldal radikális szárnyai. A tovább erősödő Északi Liga, mely a tavalyi 8,3-ról 10, 2 százalékra ugrott, Észak–Olaszországban 20 százalék felett teljesítve, és olyan hagyományos baloldali területeken is szavazói tábort szakítva magának mint Emilia-Romagna vagy Toszkána. Megkétszerezte támogatottságát a Berlusconi-ellenes politikát képviselô Értékek Olaszországa (IdV), a Tiszta Kezek egykori ügyészének Antonio Di Pietrónak a pártja: a 2008-as 4,4 százalékról majdnem duplájára növelte támogatottságát. Tartották magukat, 6,5 százalékkal, az UDC kereszténydemokratái; a római parlamentből való kiesés után, Strasbourgba se jutottak be a baloldal kis pártjai.

Egyedül húzom az igát – magyarázta a szerinte sem fényes eredményt Berlusconi, aki diadalt aratott volna, ha az áprilisi abruzzói földrengést követően (amikor a romokon segítséget ígérő kormányfő népszerûsége a csillagokba szökött), nem ment volna el nápolyi lány, Noemi, tizennyolcadik születésnapjára, melyet a kormányfő szardíniai villájában lencsevégre kapott paparazzo-fotók botránya követett, ügyészségi vizsgálattal arról, miért állami repülőgéppel viszi Berlusconi barátait és a topless hölgyeket nyaralni. A felmérések szerint ezek a botrányok elfordították a PdL-től a katolikus szavazókat.

A gazdasági válság, a nápolyi szemét, az Alitalia hosszadalmas privatizációja és a közbiztonság szigorításáról szóló elsô kormányév után azonban Berlusconi jól teljesített. Az olaszok továbbra is támogatják a PdL politikáját, anélkül hogy különösebben rajonganának Berlusconiért – vélik az olasz politológusok, akik ha nem is a közeljövőben, de fordulatot várnak a PdL-ben.

Semmi sem változott – nyilatkozta Umberto Bossi, a Liga vezére, aki Berlusconival egyelőre uralja az itáliai politikát: a kormányfő ezért már a héten elindítja az igazságügyi reformot (mely többek között a hatósági telefon-lehallgatások korlátozását tartalmazza). Igaz, ügyészségi reakciótól tart: attól, hogy a júliusi, abruzzói G8-csúcs közeledtével az 1994-es események ismétlődnek meg. Az akkori nápolyi G8-csúcs kezdetén a milánói Tiszta Kezek ügyészei bírósági idézést adtak át neki, ami bukásához vezetett.

Ami viszont európai szerepét illeti, a magas részvételi arányt meglovagolva Berlusconi tekintélyes pozíciót kér Itáliának: az európai parlament elnöki székét Mario Mauro eddigi alelnök személyében.