A szőke miniszter asszonyt nagy várakozásokkal fogadták Washingtonban. A legvérmesebb optimisták szerint a legjobbkor érkezett. Az Egyesült Államokat épp próbálják visszarángatni a Közel-Keletre, az egyre véresebb iraki konfliktus és a közelgő afganisztáni kivonulás után sokakban máris felrémlik egy káoszba sodródó térség rémképe. Amerika nem tud mit kezdeni ennyi válsággal, de hátha Németország hajlandó lenne katonailag is besegíteni? – reménykedtek.

Nem teljesen alaptalanul. Ursula von der Leyen, a német kormány védelmi minisztere már többször utalt arra, hogy szerinte Németországnak a jövőben nagyobb felelősséget kellene vállalnia a nemzetközi válságkezelésben, akár katonailag is. Először a januári müncheni biztonságpolitikai konferencián beszélt erről, majd mostani washingtoni bemutatkozó útján is megismételte: Berlin minden eszközt bevet a jövőben a népirtások megfékezésére. Ebbe beletartozik a hadsereg is, igaz, ez a legutolsó eszköz. Ám, aki a szavaknál többet várt, annak csalódnia kellett.

Konkrét felajánlásokat nem tett sem a pusztító iraki konfliktus, sem a lassan három éve dúló szíriai polgárháború vagy akár a német „közelkülföldként" számon tartott Ukrajna esetében. De még a védelmi költségvetés emelését sem ígérte meg: miközben az Egyesült Államok a GDP 4,4 százalékát költi katonai kiadásokra, addig Németország mindössze 1,3 százalékát.

Évek óta folyik már ez a játszma Németországban: a politikusok érzik, hogy a világ negyedik legerősebb gazdaságától sokan többet várnának a világpolitikában, de a közvélemény továbbra is rossz szemmel nézi a katonai beavatkozásokat. A meglevőket még elviseli – elvégre 4600 német katona teljesít szolgálatot a világ 15 válságövezetében –, de ennél nagyobb részvételről hallani sem akar.

Ursula von der Leyennek azonban váratlan szövetségese is akadt Joachim Gauck államfő személyében. A protokollfunkciókon jóval túllépő volt teológus szintén a müncheni fórumon beszélt először arról, hogy, bár korábban a németek ódzkodtak a nemzetközi szerepvállalástól, az ország ma már szilárd és megbízható demokrácia, amelynek növekvő felelősségéhez az is hozzátartozik, hogy a katonai beavatkozást sem utasítja el kapásból. Alig egy hete pedig egy interjúban még határozottabb szavakkal megismételte: az emberi jogok megvédése vagy az ártatlanok védelme érdekében olykor fegyverhez kell nyúlni. Ahogy szükség van rendőrségre is, nem csak bírákra és tanárokra, úgy nemzetközi szinten is kell egy olyan erő, amely felléphet az embereket gyilkoló bűnözők és a despoták ellen – érvelt az államfő.

Szavai nagy vihart kavartak: a baloldali Linke politikusai – akik Németország teljes semlegességét, a NATO-ból való kilépését is sürgetik – élesen elítélték a nyilatkozatát. Jan van Aken, a párt külpolitikai szakértője szerint Gauck egyoldalúan a katonai megoldásokat pártolja, miközben Németországnak nem ilyen eszközökkel kellene hozzájárulnia a nemzetközi békéhez – írta a Tagesspiegel. De máshonnan is kapott bőven kritikát az államfő: a Spiegel Online és a Freitag című baloldali lap provokatív publicistája, Jakob Augstein például felemlegette, hogy Gauck is egyfajta keresztesháborúra hív fel, a nyugaton immár „vallássá vált" emberi jogok védelme érdekében.

Az ellentábornak abban igaza van, hogy az amerikaiak eddigi katonai beavatkozásai nem hoztak sok javulást az érintett országokban. Ugyanakkor a nyugati világ lelkiismertét is terheli, ha hagyja, hogy ártatlan embereket, gyerekeket gyilkoljanak a szeme láttársa. A sokat látott amerikai exkülügyminiszter, a német születésű Henry Kissinger erre sommásan csak annyit mondott: akár tetszik, akár nem, Németország arra van ítélve, hogy egyre fontosabb szerepet játsszon a világban.

Csak ezt ügyesen be kell csomagolni a választóknak.