Benyújtották a számlát Merkelnek
A választók benyújtották a számlát a CDU-nak: nemcsak Rüttgers tartományi miniszterelnök gyanús pártfinanszírozási ügyeiért, hanem a berlini válságkezelésért, az Athénnak nyújtott rendkívül népszerűtlen mentőövért, és a kancellár tavaly óta egyre szembeszökőbb vezetési hiányosságaiért. Olyannnyira, hogy már saját pártján belül is vannak, akik Merkel lemondását követelik.
A számokat nézve ugyan a kereszténydemokraták (CDU) még mindig a legerősebb párt maradtak 34,6 százalékkal, ám ez tíz százalékos visszaesés a négy évvel ezelőtti eredményükhöz képest. Ráadásul a szociáldemokraták (SPD) mindössze egyetlen tizeddel maradtak le mögöttük, 34,5 százalékot szerezve. A 18 millió lakosú nyugat-németországi tartományban ezzel patthelyzet alakult ki: sem az eddig kormányzó CDU-liberális koalíciónak , sem az ellenzéki szövetségként fellépő SPD-Zöld tábornak sincs elegendő voksa a kormányalakításhoz. Az ötödik párt, a Baloldal ismét belekavart a levesbe. Egyelőre tart az esélylatolgatás, de valószínűsíthető, hogy CDU-SPD nagykoalíció alakul, ám még nincs kizárva az SPD-Zöld-Baloldal szövetség sem.
A kimenetel már csak azért is érdekes, mert Észak-Rajna-Vesztfália nemcsak a legnépesebb német tartomány, hanem gyakran országos jelentőségű fordulatot jelent. Emlékezetes, hogy amikor 2005-ben a szociáldemokraták több évtizednyi kormányzás után elvesztették a tartományt, nem sokra rá Gerhard Schröder kancellár bejelentette az előrehozott választásokat – amit végül a CDU nyert meg. Ezzel kezdődött az SPD máig tartó mélyrepülése.
Ha ennyire nem is, de a relatív vereség megingathatja Merkel kormányát is. A kancellár máris bejelentette, hogy az eredmények tükrében biztosra vehető: 2012-ig nem lesz adócsökkentés Németországban – ez főképp a liberális koalíciós partner követelése volt –, a cél most a büdzsé stabilizálása. De kérdőjeles bármilyen átfogó reformintézkedés is, mert azokra rá kell bólintania a felsőháznak is, ahol a kormánykoalíció elvesztette a többségét. Az SPD-nek pedig a jelenlegi helyzetben nem érdeke, hogy támogassa a kormány elképzeléseit. Át kell értékelnie a munkáját magának Merkelnek is: míg a nagykoalíciós időkben ő volt a legnépszerűbb kormánytag, megítélése az utóbbi hónapokban sokat romlott. Elemzők szerint a német „vaslady” túl sokat töpreng, inkább közvetít, egyeztet a felek között, ahelyett, hogy egyértelműen vállalná a vezetést, kiállna valamiért. A közvetítőszerep a nagykoalícióban működött, ám a liberálisokkal szemben (akik főként a jól keresők és a nagytőke érdekeit képviselik) keményebb kézre lenne szükség.
Egyre többen elemzik egy esetleges bal-bal-zöld koalíció lehetőségét is: a gazdasági válság közepette ugyanis egyre érthetőbbek a német tömegek számára a Baloldal antikapitalista szlogenjei, amelyeket kicsit szalonképesebbé téve az SPD visszatérhetne ha nem is rendszerellenes, de rendszerkritikus gyökereihez. Apró gond, hogy egy ilyen szövetségben a zöldek egyelőre nem szívesen vennének részt, szerintük a Baloldal egyelőre még túl „zöld”, vagyis nem érett a kormányzásra.
