Bemutatkozás Obamánál
Barack Obama és vendége, Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kínai alelnök meggyőzően mosolygott és számtalanul kezet rázott kedden a sajtó előtt. A bemutatkozó vizit kölcsönös előnyökkel járt: az ötvennyolc éves kínai funkcionárius szinte bizonyosan átveszi a pártfőtitkári funkciót jövőre, utána pedig államfő is lesz, fontos tehát, hogy úgy jelenjen meg odahaza, mint aki erőteljesen és magabiztosan képviseli feltörekvő hazája érdekeit az óceánon túl. Obama viszont az újraválasztásáért harcol, és elengedhetetlen, hogy az amerikaiakban olyan kép alakuljon ki, hogy megfelelően kezeli a kínaiakat, és megvédi az amerikai gazdaság érdekeit. Mivel a republikánusok gyakorta támadják az elnököt, hogy nem lép fel a mesterségesen alacsonyan tartott jüanárfolyam ellen, az amerikai ipar pedig Kínába viszi a munkahelyeket, Obama még a média jelenlétében közölte: „úgy akarunk együtt dolgozni Kínával, hogy világossá tegyük, mindenki ugyanazon szabályokat követi a világgazdaságban. Ide tartozik a kereskedelmi forgalom kiegyensúlyozott mérlege – nemcsak az USA és Kína, de az egész világ vonatkozásában”.
Az elnök által nemrég meghirdetett külpolitikai stratégia szerint az Egyesült Államok a jövőben a Csendes-óceán térségére koncentrál. Obama ennek jegyében üdvözölte is Kína „békés felemelkedését”, de világossá tette, hogy feszültségek vannak a két hatalom között gazdasági és katonai téren is. Utalt arra is, hogy a rendkívül gyors kínai fejlődés rendkívüli felelősséggel jár. Az elnök fontosnak tartotta, hogy még a tárgyalások elején közölje, hogy a kritikus emberjogi kérdésekkel kapcsolatban az amerikaiak hangsúlyozni akarják: hisznek abban, hogy valamennyi nép céljai és jogai elismerésre méltóak.
A Fehér Ház ezen túl egyébként nagyon vigyázott a koreográfiára, vagyis hogy Hszi egyhetes vizitjéből minden lehetséges zavaró tényezőt kizárjon. Így amikor a kínai alelnök az Ovális Irodában mosolygott, nem láthatta, hogy a Fehér Ház előtt kétszáz tüntető tiltakozik Peking Tibet-politikája ellen, ahogy nem kell részt vennie olyan sajtótájékoztatón vagy más nyilvános szereplésen sem, ahol kérdezni lehetett volna tőle – minden bizonnyal azért, nehogy valamilyen zavarba ejtő kérdéssel találkozzon Tibettel vagy az emberi jogok helyzetével kapcsolatban.
A bemutatkozó látogatás az amerikaiak számára egyébként többet jelentett puszta udvariasságnál: még Gary Locke pekingi nagykövet is elismerte, hogy a washingtoni adminisztráció számára Hszi személye egyelőre nagy rejtélynek számít, és ahhoz képest, hogy hamarosan a távol-keleti világhatalom új vezetője lesz, nagyon keveset tudnak róla. Azt az amerikaiak mindenesetre biztatónak tartják, hogy Hszi szemmel láthatóan magabiztosabban és fesztelenebbül tárgyal a nyugati vezetőkkel, mint a jelenlegi elnök, Hu Csin-tao (Hu Jintao), és megértőbb is a nyugati felvetésekre. Ezt Hszi valamelyest igazolta is: bár a kínai politika az emberjogi helyzetet illető minden bírálatot belügyeibe való beavatkozásként utasít vissza, Hszi Obama felvetéseire válaszul közölte, bízik a kölcsönös megértés elmélyítésében.
