A Press című belgrádi napilapban vasárnap megjelenő interjúban a politikus kifejti, mindenki számára világos, hogy Koszovó egyedül nem tud boldogulni, s „Nagy-Albánia" megteremtésének folyamata zajlik, ezért Belgrádnak Tiranával kell tárgyalnia. Dacsics az elmúlt hetekben többször magára vonta a világsajtó figyelmét Koszovó felosztásáról szóló nyilatkozataival. A szocialista párti politikus hangsúlyozta, hogy ez a személyes álláspontja még akkor is, ha árulással vádolják, és szemére vetik, hogy nyilatkozataival szembemegy kormánya hivatalos politikájával. „Némelyeknek áruló, némelyeknek nagyszerb szélsőséges vagyok. Pedig csak realista vagyok" - állítja a szerb kormány miniszterelnök-helyettese.

Koszovó az 1998-1999-es háború és az azt követő NATO-csapások után ült tárgyalóasztalhoz Szerbiával és a nemzetközi közösség közvetítőivel, hogy az elszakadásról tárgyaljon. A egyeztetések kudarccal végződtek, Koszovó pedig 2008. február 17-én egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. Bár területét túlnyomó többségben albánok lakják, a szerbek is vallásuk és kultúrájuk bölcsőjének tekintik annak ellenére, hogy már csak alig százezer szerb él itt, főleg Kosovska Mitrovicában.

Több mint három év után Koszovót eddig egyébként a világ 77 országa ismeri el hivatalosan: a 192 ENSZ-tagállam közül 76, a 27 EU-ország közül 22, a 28 NATO-szövetséges közül pedig 24. (Az öt hiányzó EU-tagállam – Spanyolország, Szlovákia, Románia, Ciprus, és Görögország – a kisebbségi törekvésektől való féltében nem hajlik a diplomáciai kapcsolatok felvételére, de Szerbiához hasonlóan nem ismeri el Koszovót Oroszország, Kína, Brazília és India sem.