Belgium kormány nélkül – egy nem és más semmi
Mi a megoldás, ha nincs megoldás? - ez az igazi kérdés Belgiumban, amelynek tizenhárom hónapja, pontosan háromszázkilencven napja nincs kormánya. S egyelőre nem is lesz, mert a kormányalakítással megbízott vallon szocialista Elio Di Rupo 110 oldalas javaslatcsomagjára egyszerűen nemet mondott a tavaly júniusi választások győztese, Bart De Wever, aki valójában független Flandriát akar. Az egyeztetéseket folyton kisiklató magatartásának ez az egyetlen oka.
Di Rupo péntek este visszaadta a megbízását Albert belga királynak, aki azonban még gondolkodik, mitévő legyen a szerinte is egyre súlyosabb politikai válságban. Belga elemzők szerint nem kizárt, hogy az uralkodó De Wevert kéri fel, aki eddig nem tett le az asztalra részletes politikai rendezési tervet.
- Belgiumnak nincs értelme. Nem éri meg a fáradságot, hogy vezessék, újjáépítsék. Halott ügy – kesergett pénteken a francia nyelvű Le Soir vezető publicistája, Béatrice Delvaux. A flamandok népszerű lapjában, a De Standaardban viszont azt írta Bart Sturtewagen: De Wever megmutatta minden flamandnak, hogy ő az igazodási pont azok számára, akik vállalkoznak, dolgoznak, megtakarítanak és adót fizetnek.
A belga pártok zöme ugyanakkor viszonylag jól fogadta Di Rupo elemzését, és ha fenntartásokkal is, de vitaalapnak nyilvánította azt. Ám De Wever elutasítása után áttekinthetetlen helyzet alakult ki.
Egyre többen említik, hogy új választásokat kellene kiírni, de a felmérések azt jelzik, hogy a tavalyi eredmények alakulnának ki, tehát a patthelyzetből nem vezetne ki az újabb parlamenti erőpróba. Ráadásul a törvényhozás feloszlatása is nagy kockázattal járna, pláne a nyár elején, hiszen a hitelminősítők árgus szemekkel lesik a belga belpolitika alakulását, és ha azt látnák, hogy a költségvetési hiány és a pénzügyi válságban újra megugrott, a nemzeti össztermék száz százaléka körül mozgó államadósság csökkentéséről a politikai elit képtelen megállapodni, akkor leértékelnék az ország hitelképességét. Ez pedig zsebre megy. S az ilyesmit itt nagyon nem szeretik.
Az ügyvezető kormány az utóbbi bő évben ügyesen lavírozott az egyezkedő pártok kaotikus közegében, és az idei büdzsét a piacokat viszonylag megnyugtató módon tető alá hozta. Igaz, egyes politikai szakértők megkérdőjelezték a lépések alkotmányosságát. S lassan gondolni kellene 2012-re is.
Elképzelhető tehát, hogy a flamand kereszténydemokrata Yves Leterme még sokáig ügyvezető kormányfő marad. Lehetséges, hogy a király Di Rupót erőfeszítéseinek folytatására sarkallja. De nem kizárt, hogy De Wevert kéri fel, aki eddig nem tett le az asztalra részletes tervet. Most színt kéne vallania, nem elégedhetne meg a nemekkel.
A szocialista Di Rupo, aki tavaly júniusban a második helyen végzett, úgy érzi, elment, ameddig elmehetett a vallon régió és a szövetségi állam érdekeinek védelmében. A 110 oldalas dokumentum kitér az összes súlyos kérdésre, de a mai helyzet szerint nem elégíti ki De Wever Új Flamand Szövetség (NVA) nevű, sok elemző szerint nacionalista és populista pártjának követeléseit, amelyek konföderáció felé mozdítanák el az állami berendezkedést, és Belgiumnak csak a látszatát őriznék meg, hogy Flandria jóval nagyobb önállóságot élvezzen.
Nyilván Vallónia is önállósulna, de kérdés, hova tartozna Brüsszel, a harmadik régió, és hogy ki mennyi pénzből gazdálkodna. A tehetősebbé vált flamand rész sokallja a szolidaritásból reá jutó terheket, míg a vallonok aggódnak, mert életszínvonaluk csökkenésétől tartanak.
Ám Elio Di Rupo valóban elég messzire ment, mert regionalizálná az egészségügyi ellátást, erre a helyi szintre vinné le a munkanélküli segélyezés ellenőrzését, adminisztrációját, de a társadalombiztosítást a szövetségi keretekben tartaná. S hozzányúlna a Brüsszelt és környékét magában foglaló, de vegyes választókörzethez is, ténylegesen megosztaná a területet a flamandok és a francia nyelvűek között.
Azt a hat települést, ahol a francia ajkúak a flamand részen saját nyelvükön is intézhetnek bizonyos ügyeket, külön kantonba szervezné, amelynek lakói a brüsszeli francia listákra is szavazhatnak. Erre meg a vallonok mondják, hogy a többi huszonkilenc flamand településen élő francia ajkúak viszont elvesztenék minden szavazati jogukat, azaz csak flamand pártokra voksolhatnának.
Az NVA által most elvetett nagy terv 2015-re egyensúlyba hozná a szövetségi büdzsét, kiadáscsökkentések és bevételnövelések – például a tőkejövedelmek nagyobb adóztatása – révén. Ez pedig kedvező üzenet lehetett volna a piacok számára.
