Békaalagút emuknak
A koaláknak és a hüllőknek már van, úgyhogy az emuknak miért ne lehetne? – valószínűleg ennek jegyében álltak elő Ausztráliában a közlekedési hatóságok a tervvel, hogy a Csendes-óceáni Autópálya alá alagutakat építsenek a nagymadarak számára. A Sydneyt Brisbane-nel összekötő, 960 kilométeres autópályát mostanában akarják meghosszabbítani, az emualagutakról szóló elképzelés pedig része az erőfeszítéseknek, hogy minél inkább tompítsák a negatív környezeti hatásokat. A terv szerint az emuk közlekedését öt alagútrendszer segítené, amelyek közül négy öt és fél, egy pedig négyméteres belmagasságú lenne, vagyis bőven elég, hogy a két méter körülire megnövő röpképtelen madár átballagjon rajta, és az autópályára rohanva ne veszélyeztesse a maga és az emberek testi épségét.
Az első hallásra messzemenő előzékenységről árulkodó tervért az állatvédő szervezetek azonban nem rajonganak túlságosan. Először is – hívják fel a figyelmet sokan –, nem valószínű, hogy az állatok használni fogják az alagutakat. „Nagy madár, kis agy” – mondja például Ausztrália egyik címerállatáról, a világ második legmagasabb és harmadik legnagyobb madaráról Gary Whale, a Birdlife Australia munkatársa. Whale szerint az emuk intelligenciájáról sokat elárul, hogy a farmerek hiába vágnak nekik réseket a földeket elválasztó drótkerítéseken, a madarak tollas Don Quijoteként próbálnak meg újra és újra átrohanni ott, ahol nem lehet – néha alig pár méterre a menekülési útvonaltól. Másrészt magával az autópálya meghosszabbításával van probléma, hiszen az új pályaszakasz pont az emuk kulcsjelentőségű költési és táplálkozási területeit vágja ketté, kipusztulással fenyegetve a keleti parti populációt – fűzi hozzá Whale.
A Csendes-óceáni Autópályán történő balesetekben évente 20-40 ember hal meg. Biztonsági fejlesztésekre a hatóságok már százmilliókat költöttek – beleértve a koalák és a hüllők számára készült átjárókat és azokat a függőhidakat is, amelyeken az oposszumok mászhatnak át az egyik oldalról a másikra.
