A miniszter, a tábornokok, az országgyűlési képviselő, a sajtótiszt és mi, újságírók egymás mellett zötyögünk az olasz Sparta gépen az afganisztáni Mazar-i-Sarif felé. A sötétben dohogó repülőn végeérhetetlennek tűnik az utazás a holdbéli afgán táj felett. Aztán végre nagyot zökken az olasz hadsereg csapatszállítója, és megérkezünk az északi parancsnokság bázisára. Már csak három óra zötykölődés az autóúton, állig repeszálló mellényben, és megérkezünk a magyar tartományi újjáépítési csoport (PRT) Baghlan tartományi táborába. Ez Szekeres Imre honvédelmi miniszter ötödik útja Afganisztánba.

Pul-i-Kumriban, Baghlan tartomány fővárosában lévő magyar táborban pedig az ötödik PRT-misszió vezetői fogadnak minket. Másfél éve, még a második misszió idején jártam itt; azóta a tábor zsúfoltabb, de lakhatóbb is lett. Most komorabb is. A bejárattól nem messze lévő PRT-házon két márványtábla állít emléket az idén elhunyt két magyar tűzszerésznek, Kovács Gyula posztumusz hadnagynak és Nemes Krisztián posztumusz őrnagynak.

A vagány és jó felépítésű Sándor Zsolt ezredes, a PRT parancsnoka szerint Észak-Afganisztánban se béke, se háború nincs. Itt a felkelők elleni műveletek, az ellenség körülhatárolása a feladat, ami nem jelent egyet az ellenség elpusztításával. Délen és keleten több van, mint válságkezelés – mondja. Ez az ország nem változik hadszíntérré, mert már az – teszi hozzá egy akadékoskodó kérdésre. Később kiderül, az elmúlt három-négy hónap romló biztonsági helyzete őt is megviseli. Fogyott, és keveset alszik. De ez nem is csoda. Mint emlékeztet, Koszovóban 47 ezer NATO-katona állomásozik, míg a balkáni országhoz méretben hasonló Baghlanban 240 magyar. Igaz, a PRT-missziónk többnemzetiségű: szlovák, bolgár és horvát kollégák is erősítik a csapatot.

A katonák szenvtelenül, profin válaszolgatnak az újságírók kérdéseire az egyre hűvösebb pul-i-kumri estében. Többen már sokadik alkalommal szolgálnak Afganisztánban, felkészültek. Ezt a számok is mutatják: 5,5 feladatot végez el az állomány naponta, azaz öt irányba hagyják el a tábort minden nap. Felcsendülnek a müezzinek. A katonák házi bejglit és pogácsát sütve készülnek a karácsonyra. Hiányzik a házi kenyér, így a miniszteri géppel most liszt is érkezett.

Szekeres Imre elmondja, a cél az, hogy az afgán hadsereg minél előbb át tudja venni a terület biztosítását. Ennek első fázisaként az afgán hadsereg egyik zászlóalja a Pul-i-Kumritól 18 kilométerre lévő régi – most amerikaiak által felújított – katonai táborba költözik 760 fővel. Az első magyar hadműveleti és tanácsadó csoport (OMLT) az ohiói nemzeti gárdával együtt képzi ki áprilistól Afganisztánban hat hónapon át a zászlóaljat. A honvédelmi miniszter azt is bejelenti, hogy robotrepülőgépek beszerzéséről írt alá szerződést, amelyek 2009 második felétől állhatnak hadba Afganisztánban. (Három, dzsipekre szerelhető irányítóeszközt szereznek be.) A technikai fejlődés folyamatos, jelenleg a PRT négyfajta páncélozott járművel rendelkezik. A miniszter hangsúlyozza, Baghlan tartomány stabilitása változatlanul erős, szerinte szemmel látható a fejlődés.

Hirtelen sötétedik Pul-i-Kumriban. Az állomány vacsorázni indul, a táborban csak itt-ott pislákol fény. Ahogy a delegáció elindul, születésnapi bulira készülnek.

Egy kis hazai