Az éghajlatváltozással összefüggő kutatások legújabb terméke az úgynevezett „geo-engineering", amelynek legpontosabb fordítása az „éghajlatmérnökség", ami a globális felmelegedés által okozott veszélyek emberi beavatkozással történő csökkentését jelenti. Ezt mai ismereteink szerint két módon lehetne megvalósítani: ha a légkörből kivonnánk a szén-dioxidot, vagy ha a „napsugárzás-menedzsmentet" alkalmaznánk, ami a földfelszínre érkező napsugárzás mennyiségének a mesterséges csökkentését jelenti.

Áradás Jakartában. Beawiharta / Reuters

A geo-engineeringgel kapcsolatos kutatásokat három egyetem (Leeds, Bristol, Oxford) szakértői végzik szoros együttműködésben. Munkájuk során arra a következtetésre jutottak, hogy a legideálisabb megoldás a szén-dioxid légkörből történő eltávolítása lenne, ez azonban túlságosan költséges és hosszú folyamat. Marad tehát a „napsugárzás-menedzsment" módszere, ami sokkal olcsóbb és gyorsabb megoldást nyújt.

A BBC-nek nyilatkozó tudósok szerint ezt számos módon lehet a gyakorlatban is megvalósítani. Ahogy megfigyelték, a vulkánkitörések után a légkörbe kerülő hamu és vulkáni por részecskék árnyékoló hatása következtében a globális hőmérséklet csökken – ezt a háttértudást ismerve árnyékoló hatású részecskéket juttatnának aeroszolok segítségével a légkörbe.

Délkelet-Spanyolországban soha nem volt olyan szárazság, mint idén. Heino Kalis / Reuters

Másik ötlet az óceánok fölötti felhők kifehérítése tengervíz felhasználásával, vagy fényvisszaverő hőlégballonok elhelyezése a légtérben. A módszerek hatásait számítógépes modellek segítségével próbálták szimulálni, nagy hangsúlyt helyezve a sivatagok, tengerek és felhők visszatükröző hatásaira, amelyek bizonyos mértékig meggátolják a káros napsugárzás felszínen történő áthatolását.

Azonban az összes vizsgált módszer a csapadék jelentős mennyiségű növekedésével járna, ami könnyen természeti katasztrófákhoz – árvíz, monszun – vezethet. Egy másik ijesztő következmény Afrika bizonyos részeinek teljes kiszáradása lenne.

A kutatások vezetői azonban egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy bár jelenleg több érv szól a geo-engineering és ezen belül a napsugárzás-menedzsment ellen, mint mellette, a munkát folytatni kell, hogy az előre nem látható, hirtelen bekövetkező változásokra gyorsan és hatékonyan lehessen reagálni.

Steve Rayner, az Oxfordi Egyetem professzora szerint egyszerűbb és gyorsabb a rendelkezésre álló technológia fejlesztése, mint annak hatásainak a megértése.

„Sokan gondolják, hogy a napsugárzás-menedzsment csak a felületi kezelés, sebtapasz. Viszont nem szorul magyarázatra a tény, hogy a sebtapasz egyben gyógyít is."

Habár az ENSZ Közgyűlése 2010-ben moratóriumot rendelt el a geo-engineering projektekkel szemben, a kutatásokat és teszteléseket sokak szerint folytatni kell. David Keith, a geo-engineering legelismertebb kutatója szerint a leghatékonyabb megoldás az lenne, ha több ország összefogásával folytatnák a kutatásokat, először laboratóriumi kísérletek formájában, majd kis, helyi tesztek elvégzésével.