„Az emberek fele abban hitt, hogy csak a szocialisták képesek az ország kormányzására, és populista demagógként vették semmibe Orbán Viktort. Az ország másik fele számára azonban ő volt a megváltó a szocialisták korrupciójától, és ezekre a szocialistákra úgy néztek, mint egy falka gyűlöletes, önérdeket szolgáló exkommunistára, aki csak új egyenruhát öltött e ténykedéshez. De az ország most kezd újra egységes lenni – egységes az egész politikai osztály láttán érzett kétségbeesésében” – indítja Magyarországról szóló riportját Laurence Knight, a BBC üzleti tudósítója.

Visszatekintőjében Knight felidézi, hogy 2002-től nyolc éven át egy szocialista vezetésű koalíció kezében volt az irányítás, ám ennek teljesítménye „sok kívánnivalót” hagyott maga után. Az első miniszterelnöknek, Medgyessy Péternek szembesülnie kellett a távozó Orbán vádjával, hogy választási csalás történt, és a szavazatokat anélkül semmisítették meg, hogy újraszámolták volna őket. Ez a vita, amely az utcákra is kiterjedt, George W. Bush és Al Gore 2000-es konfrontációjára emlékeztet, és sok magyar baráti társaságban és családban a beszélő viszony végét jelentette olyanok számára, akik a politikai spektrum más-más oldalán álltak – állítja a BBC cikke. Nem sokkal később Medgyessyről kiderült, hogy kém volt a kommunizmus alatt, és a saját kollégái mondatták le félidőben. Utódjának, „a gazdag üzletember” Gyurcsány Ferencnek sikerült egy második ciklust is nyernie a szocialisták számára 2006-ban – eltekintve attól, hogy a választás után kiszivárgott egy hangfelvétel, amelyen az akkori miniszterelnök arról beszél, a kormány másfél éven át hazudott, hogy maradhasson a hatalomban. Ezt tüntetések – és zavargások – követték.

Knight szerint a fő „hazugság” a kormány pénzügyi helyzetéről szólt. „Jóval azelőtt, hogy Európában divatba jött volna, a szocialisták rémálommá változtatták az Orbántól örökölt pénzügyi fejetlenséget. A krónikus adóelkerülés és a pazarló költekezés miatt a 2006-os választási évben a GDP 9,3 százalékára nőtt költségvetési hiány, és mindeközben – akárcsak Görögországban – a kormány elkezdett a számokkal játszani. Megpróbálta meggyőzni például a Eurostatot, az EU statisztikai hivatalát arról, hogy az autópálya-építésre szánt pénzeket – amelyek összege szokatlanul magas volt egy olyan országban, amely lapos, mint egy palacsinta – ne vegye bele a költségvetési hiányról szóló számításokba. És a botrányok egyre-másra törtek ki: a politikusokat és baráti körüket folyamatosan közpénzek elsikkasztásával vádolták, baloldalon, középen és jobboldalon egyaránt.”

De a legnagyobb kár ez alatt az idő alatt az volt, hogy senki nem vette észre a bankrendszerben leselkedő veszélyeket – írja a BBC tudósítója. A magyar lakásvásárlók egyre több hitelt vettek fel valutában – főleg svájci frankban – az alacsonyabb kamat miatt, Knight szerint pedig a többnyire osztrák vagy olasz tulajdonban lévő bankok örömmel vetették rá magukat a lehetőségre. Azt hitték, hogy biztosítva vannak az árfolyamkockázat ellen, ám nem figyeltek oda a hitelkockázatra. Miután azonban 2008-ban beütött a világválság, a forint zuhanni kezdett, a svájci frank 80 százalékot nyert a forinttal szemben, a törlesztőrészletek pedig ezzel kéz a kézben nőttek, sokak számára lehetetlenné téve, hogy visszafizessék az adósságukat, a szocialistáknak pedig szégyenszemre az IMF-hez kellett fordulniuk segítségért.

Bár 2009-ben Gyurcsányt „egy szocialista puccsal” leléptették, egy évvel később Orbán kétharmados többséggel masírozott vissza a hatalomba, és azóta is mindegyre csak a Sinatra-doktrínát követi, mindenre rákényszerítve a maga módiját: megszabadult az IMF-től, és törvényben tette lehetővé, hogy a hitelfelvevők régi árfolyamon fizethessék vissza adósságukat, hagyva, hogy a bankok maguk feleljenek veszteségeikért. Az Orbán-kormány még egy „váratlan adót” is kirótt a bankokra, amelyek ezután „bosszúból” nyestek egyet a kölcsönökön: az osztrák anyavállalatok elrendelték, hogy kölcsönöket csak a betéti állomány arányában lehet folyósítani, ami „csúnya recesszióba” taszította Magyarországot. És ha ez nem lenne elég, ez a „kölcsönaszály” a kormányt is elérte, amely számára nagyon nehézzé vált kölcsönért folyamodni a saját pénznemében.

Az új pénzügyi válság kénytelen-kelletlen visszaűzte Orbánt az EU és az IMF karjaiba egy készenléti hitelért, de Magyarország leendő megmentői elkezdtek keményfiút játszani, és az új jegybanktörvény miatt decemberben kivonultak a tárgyalásokról – idézi fel Knight az elmúlt hetek történéseit. „És akárhogy is nézzük, a jegybankból Magyarországon útszéli attrakció lett” – fűzi hozzá, felidézve, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét teljességgel felszámoló új alkotmány miatt Brüsszelben is vihar támadt, és sokan a koppenhágai kritériumokról dörmögnek – a demokrácia iránti elkötelezettségről, amely az EU-tagságnak is az előfeltétele.

De a legnagyobb aggodalomra az átlagos magyarok reakciója ad okot – véli a BBC tudósítója. Orbán pártjának, a Fidesznek a támogatottsága 20 százalék alá esett a jogosult választók körében, és a tüntetők újra az utcákra vonultak, ám a szocialisták támogatásán ez semmit nem javított. Egy „ifjúsági tiltakozó mozgalom”, a Lehet Más a Politika rövid időre szárnyalásnak indult tavaly, de azóta elveszítette a lendületét”, az ellenzéki pártok közül pedig a szélsőséges Jobbik  – egy „antiszemita cigányellenes csoport” – teljesít a legjobban, noha „csak 10 százalékos támogatottsága” van.

„A legtöbben nem tudják vagy nem akarják megmondani, hogy kit támogatnak. Vagy: a fentiek közül egyik sem?” – teszi fel a kérdést Knight a cikk végén.