Az 1980-ban emberi jogi munkásságáért Nobel-békedíjjal kitüntetett Pérez Esquivel azon kevesek egyike, akik megmenekültek a Jorge Rafael Videla tábornok vezette katonai diktatúra markából. A Bue­nos Aires-i La Nacionnak nyilatkozó képzőművész úgy véli, az eltűnését követő nemzetközi nyomás hatására rendelhették vissza a repülőgépet. A 84 éves férfi negyven éve küzd azért, hogy igazságot szolgáltassanak a diktatúra mintegy harmincezer halálos áldozatának és családjaiknak. Egyike volt azoknak, akik a múlt héten tiltakoztak Barack Obama amerikai elnök argentínai vizitje ellen: a látogatás ugyanis a diktatúra kezdetét jelentő katonai puccs negyvenedik évfordulójára esett – márpedig akkor az Egyesült Államok a háttérből támogatta a vérengzést.

Alig néhány hónappal azután, hogy a puccsisták 1976-os hatalomra kerülése után az új argentin külügyminiszter, Cesar Guzzetti tengernagy beszámolt amerikai kollégájának, Henry Kissingernek arról, hogy a hadsereg kíméletlenül lecsap a „terroristákra”, vagyis a rendszer ellenségeire. Kissinger erre állítólag azt felelte: „Ha bizonyos dolgokat meg kell tenni, jó lesz, ha sietnek”. A The New York Times szerint az arra utalt, hogy az új amerikai kongresszus akár a segélyeket is megvonhatja az országtól.

Obama és Macri argentin elnök a diktatúra áldozataira emlékezett Carlos Barria / Reuters

Argentínában a „piszkos háború” hét éve alatt tízezrekkel végeztek a legszörnyűbb módszerekkel, rengeteg baloldalinak vagy liberálisnak tartott embert kínoztak meg és tüntettek el. A harmincas éveik végén járó argentinok között sokan vannak, akik börtönben születtek, és csecsemőként idegen, a rendszerhez hű családoknak adták őket. Az ismert Plaza de Mayo Nagymamái nevű szervezet ma is azért dolgozik, hogy az árva „gyerekek” megtalálják még életben lévő rokonaikat.

Sokan vannak tehát, akik negyven évvel az események után sem tudták lezárni a múltat. Ők tüntetéssel fogadták Barack Obamát, pedig az amerikai elnök Buenos Airesben kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak „őszintén szembe kell néznie a múltjával”. Megígérte, hogy nyilvánosságra hozzák azokat a katonai és hírszerzési dokumentumokat, amelyek rávilágíthatnak arra, milyen támogatást nyújtott az USA a puccsistáknak. 2002-ben már kutathatóvá tettek több mint négyezer titkos kormányzati dokumentumot, ám argentin emberi jogi csoportok azt követelték, hogy a többi érzékeny akta esetében is oldják fel a titkosítást.

„Kétség sem fér hozzá, hogy ha nyilvánosságra hozzák őket, fontos információk látnak napvilágot az üldözésről, és ez meggyorsíthatja az igazságszolgáltatást” – mondta Peter Kornbluh, az amerikai Nemzetbiztonsági Archívum Latin-Amerikára szakosodott kutatója. Sokaknak azonban már az is elég lenne, ha negyven év után végre megtudnák, mi történt a szeretteikkel.