Bántalmazás, szexuális zaklatás, megalázás - terror az ír katolikus gyerekintézményekben
Az eredetileg kétévesre tervezett, de végül kilenc évig húzódó vizsgálat során több mint 250, túlnyomó többségében bentlakásos intézet mintegy ezer egykori lakójával készítettek interjút. A beszélgetések egyértelműen bizonyítják, hogy a szóban forgó - ma már nem működő - intézményekben szinte foglyokként és rabszolgákként bántak a gyerekekkel az 1930-as és 1990-es évek között - állapította meg a 2000-ben létrehozott bizottság. A mindennapos és önkényes rendszerű büntetések, éheztetések miatt állandó félelem és terror hatotta át az intézetek - árvaházak, javítóintézetek, ipari iskolák és kórházak - többségét.
A fiúintézetekben kifejezetten elterjedt volt a molesztálás és a nemi erőszak. Ha a szexuális visszaélések napvilágra kerültek, az egyházi hatóságok egyszerűen áthelyezték a szóban forgó papot egy másik, sok esetben szintén gyerekekkel foglalkozó intézménybe.
Az apácák által működtetett lányintézetekre kevésbé volt jellemző a szexuális zaklatás, ám itt is bevett büntetés volt a súlyos fizikai bántalmazás és a lelki megalázás.
Összesen több mint 30 ezer gyereket - leányanyák gyermekeit, iskolakerülőket, kisebb lopások miatt nyakon csípett fiatalokat - helyeztek el a szóban forgó egyházi intézetekben.
A bizottsági vizsgálatba bevont Keresztény Testvérek nevű katolikus rend sikeresen késleltette a jelentés lezárását, és tagjainak az anonimitáshoz való jogára hivatkozva pert nyert a bizottság ellen. Ennek eredményeként a rémtetteket elkövető papokat és apácákat a jelentés nem nevezhette meg név szerint, így a vizsgálat eredményeit sem lehet a felelősök perbefogására felhasználni.
Sean Brady bíboros, az ír katolikus egyház vezetője szerdán azonnal sajnálatát fejezte ki a jelentésben feltárt viszonyok miatt, és közölte: "mélységesen szégyelli magát" azért, hogy gyerekek ilyen borzasztó szenvedéseket éltek át éppen azokban az intézetekben, ahol Jézus Krisztus nevében viselték gondjukat.
A vizsgálatot Bertie Ahern volt ír kormányfő rendelte el 1999-ben, miután egy dokumentumfilm-sorozatból napvilágra került több egykori áldozat beszámolója az egyházi intézetekben uralkodó borzasztó körülményekről. A jelentés számos ajánlást tesz a kormánynak a múltbeli szörnyűségek elismerésére, egyebek mellett javasolja állandó emlékhely létrehozását, az áldozatoknak nyújtandó lelki tanácsadást, illetve a jelenlegi gyermekvédelmi szolgálatok felülvizsgálatát.