Banánhéj: választóját szidta a brit miniszterelnök
Váratlan szerencse hullt szerda délben a brit, sőt a nemzetközi média ölébe, nem beszélve a Munkáspárt választási ellenfeleiről. Alig egy héttel a jövő csütörtöki parlamenti választás előtt bizarr körülmények között futott zátonyra az amúgy is akadozó munkáspárti kampány. A napokban pánikszerűen megújított stratégia jegyében Gordon Brown „igazi” választók, nem csak munkáspárti aktivisták körében kívánt korteskedni. Így keveredett beszélgetésbe az észak-angliai Rochdale-ben egy 66 éves nyugdíjas özvegyasszonnyal. Gillian Duffy kenyeret vásárolni indult és valószínűleg a warholi tizenöt percnyi reflektorfénynél hosszabb időre került a közfigyelem középpontjába.
Tévéfelvételek tanúsága szerint Gordon Brown és az egykori gyermekgondozó eszmecseréje zavartalanul zajlott le, a spontán tető alá hozott beszélgetésben Mrs. Duffy néhány udvarias kérdést tett fel a szerinte a helybéliek elől a lehetőségeket elvevő kelet-európai munkavállalókkal, az államadóssággal, az oktatással és más témákkal kapcsolatban. Látszólag a legnagyobb egyetértésben váltak el egymástól. Riporterek kérdésére az idős hölgy „kedves emberként” írta le a kormányfőt, megemlítve, hogy éppen indulás előtt töltötte ki postai szavazócéduláját, hagyományosan a Munkáspártra voksolva. Brown a szokásos angol fordulattal búcsúzott, mondván, „nagyon örült, hogy találkozott” a nyugalmazott önkormányzati dolgozóval. Ám amikor bevágta magát hivatali autójába, elfeledkezett arról, hogy még „élt” a Sky News technikusai által rögzített mikrofon. Mint ezt azóta világszerte, a tévé- és rádióállomásokon kívül a társasági portálokon megszámlálhatatlan alkalommal megismételték, felháborodott hangon „katasztrófának” minősítette a találkozást, megkérdezve, „kinek az ötlete volt” összehozni Duffy asszonnyal? Az autóban tartózkodó egyik kísérő kérdésére, vajon mi volt a baj, Gordon Brown azt válaszolta, „minden, ez egy bigott asszony volt, aki azt mondta, valamikor munkáspárti szavazó volt”.
A fellelkesült tudósítók nyomban Mrs. Duffy tudomására hozták a kormányfő szavait. A nap hőse „nagyon mérges” lett és „nem értette, miért nevezte őt bigottnak ez a tanult ember, aki az országot szeretné vezetni”. Hozzátette azt is, hogy valószínűleg össze fogja tépni szavazócéduláját. Gordon Brown a szó szerint magába roskadt, amikor néhány perccel később a BBC stúdiójában egy korábban megtervezett interjú során a műsorvezető bejátszotta neki a felvételt. Megdöbbenve sűrű elnézést kért a mondottakért, hiszen „soha senkit nem bánt meg szándékosan” és vissza is vonta a sértő megjegyzést. Amikor nyilvánvalóvá vált, milyen vihart kavart a baki, és akcióba léptek a „spin doctorok”, élükön Lord Mandelsonnal, a kormány második emberével, Brown felrúgta délutáni programját, visszatért Rochdale-ba és negyven percet töltött Mrs. Duffy szerény otthonában, megkövetve őt az inzultusért. Egyelőre nem ismeretes, mi történt a szavazócédulával, illetve, valós- e az a hír, hogy a nyugdíjas elfogadta egy bulvárlap ötszámjegyű ajánlatát a sztorira? Még kevésbé tudható, hogyan reagálnak a szavazók az incidensre?
Az ügyben állást foglaló politikusok igyekeztek minimalizálni a kárt. A Munkáspárt vezetésére is esélyes belügyminiszter, Alan Johnson hangoztatta, hogy „Brownra óriási nyomás nehezedik, ezer dologgal kell foglalkoznia, és kivel ne fordulna elő, hogy kibeszél valakit a háta mögött, vagy súlyosan megbán valamit, amit a mikrofon véletlenül rögzített?” A kampány irányítói alig várják a csütörtök estét, amikor a kormányfőjelöltek utolsó élő tévévitájának középpontjában a gazdaság áll. Reményeik szerint a tapasztalt volt pénzügyminiszter képes lehengerelni David Cameront és a feltörekvő liberális demokrata vezetőt, Nick Clegget, akinek ez a téma nem az erőssége. Az eset a lehető legrosszabbkor igazolta a Gordon Brown hirtelen, durvaságra hajlamos természetéről kialakult előnytelen képet. A közvélemény-kutatások alig változtak az elmúlt két hétben, a Konzervatív Párt 32-35, a Liberális Demokraták 28-30, a Munkáspárt 25-29 százalék között mozog.
