Baloldali tájkép csata előtt
„Fogalmuk sincs róla, mi vár rájuk. Jövő szeptemberi manchesteri kongresszusán a Munkáspárt úgy gondol majd vissza az idei brightoni kongresszusra, mintha más korban, más világban, más országban történt volna. A miniszterelnöki székben (a konzervatív) David Cameron fog ülni, és az ellenzék vezére megpróbál majd lelket önteni az egybegyűltekbe. Az egykor dicsőséges Új Munkáspártot klikkesedés, köldöknézés és vádaskodás fogja megosztani” – olvassuk Matthew d’Ancona konzervatív publicista sorait a Telegraph véleményrovatában.
A Munkáspárt Tony Blair távozása óta egyre nagyobb bajban van. Közvélemény-kutatások szerint a baloldal a második világháború óta nem volt ennyire népszerűtlen. Gordon Brown és a kormány megítélése mélyponton, az ellenzéki konzervatívok tetemes, valószínűleg behozhatatlan előnyre tettek szert. Gordon Brown a párt brightoni kongresszusán tartott beszédében a középosztályok támogatását igyekezett megnyerni, ezzel azonban jó esetben is csak annyit érhet el, hogy a jövő tavasszal esedékes választásokon valamivel kevésbé súlyos lesz a baloldal veresége.
D’Ancona arra hívja fel a figyelmet, hogy a Munkáspárt igazi vesszőfutása majd csak a megrendítő választási vereség után következik. Hogy pontosan mi is vár akkor a baloldalra, azt az elmúlt hónapok eseményei már sejteni engedik. Mostanában jóformán nem telik el hét a Munkáspárt számára kínos újabb korrupciós ügy vagy egyéb visszaélés nyilvánosságra kerülése nélkül. A képviselői költségtérítési botrányokat az állami cégek vezetőinek fizetése körüli botrány követte, majd a Lockerbie merénylet elkövetőinek szabadon bocsátása következett, ami miatt Barack Obama nem volt hajlandó négyszemközti megbeszélést folytatni a brit miniszterelnökkel. A kormány több minisztere lemondott, és egyre gyakrabban kerülnek elő a Gordon Brown leváltásával és lemondásával kapcsolatos pletykák is.
A választás után a klikkesedés, a belharcok és a bűnbakkeresés minden bizonnyal még inkább kiélezi a párton belüli ellentéteket. És ami a leginkább fáj majd: egy ellenzéki párt belharcaira az emberek már nem lesznek kíváncsiak, így a vesztes Munkáspárt egyre érdektelenebbé fog válni.
