Az egyetemi tanár, volt EU-biztos és külügyminiszter szomorúan látta, hogy a külföldi sajtó és egyes politikusok rosszízű vicceket faragtak pénteken arról: Nagy-Britannia egyetlen szövetségese Magyarország, ketten ülnek egy mentőcsónakban, miközben az EU hajója megy tovább.

A diplomata – aki „elég csúnya kommunikációs zavarnak” nevezte a magyar pozíció módosítgatását – hozzátette, hogy a csúcstalálkozó után tovább zajló kompromisszum-keresés fő célja Nagy-Britannia elszigetelése volt. Ennek érdekében gyúrtak össze háromfajta országot: az euróövezet továbbépítését eleve támogató hat tagállamot, azt a kettőt (Csehország, Svédország), amely parlamenti konzultációra hivatkozott, valamint a különutas Magyarországot. Ebből született a végső, kompromisszumos mondat.

– A csúcson egyetlen EU-tagállam, Magyarország állt fel úgy a tárgyalóasztaltól, hogy senki sem tudta, valójában mit akar. Zavar alakult ki a magyar álláspontban, és ez kívülről is látszott. A külpolitikában rendkívül kedvezőtlen, ha nincs világos álláspont, a lebegtetés rossz fényt vet az országra – közölte Balázs Péter, aki a küszöbön álló IMF–EU tárgyalások előtt végképp nem látja a különállás stratégiájának célját. Mint mondta, különállni csak akkor érdemes, ha ennek van konkrét hozadéka.

A volt EU-biztos szerint az unión belüli szövetségkeresés szempontjából sem érthető a magyar kormány pozíciója. A gazdasági kötődés okán Németországgal kellene stratégiai szövetségben működni, vagyis ezúttal a német–francia kezdeményezést támogatni.

– A konzultáció a nemzeti parlamentekkel elég könnyű érv, hiszen a megállapodás tartalma pontosan ismert volt. A csúcstalálkozón megszületett egyezség nem az égből szállt alá, komoly előkészítő tárgyalásokon, fokozatosan érlelődött – hangsúlyozta Balázs Péter. Így is nagy eredmény persze, hogy az eurózóna tizenhét tagállama megegyezésre jutott: megerősítik a gazdasági kormányzást, és előrelépnek az erősebb gazdasági unió felé. A lépés lényege a fiskális együttműködés továbbépítése, ami minőségi változás, és azon felismerésen nyugszik, hogy az eurót nem lehet csupán a pénzügyi politikák egységesítésére építeni.

– Jogi tekintetben akkor lehet stabilan építkezni, ha a legfontosabb elemeket az EU-alapszerződésbe emelik be, ehhez viszont a huszonhét tagország egyhangú döntése kellene. Ám e nélkül is van megoldás: egy kormányközi megállapodás gyors kitárgyalása, szűkebb körben – magyarázta az exkülügyminiszter.