A megállapodás nem rajtunk múlt. Az Európai Unió és benne Magyarország messze a legambíciózusabb vállalásokkal érkezett Koppenhágába, és kész lett volna további áldozatokat hozni a klímaváltozás megállítása érdekében. A partnerek sajnos nem tettek összemérhető ígéretet az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, amely elengedhetetlen a dokumentumban előirányzott 2 celsius fokot nem meghaladó felmelegedés eléréséhez. Hazánk jelentősen túlteljesíti kiotói vállalásait, az Unió keretei közöttpedig 2020-ig már most is 20%-os kibocsátáscsökkentést vállal az 1990-es szinthez képest. Készek lettünk volna még e fölé menné, ha a világ többi része is követi a példát.

Koppenhága ezzel együtt is fontos állomás a klímaváltozás elleni küzdelemben. A világ országai egyöntetűen kiálltak a klímaváltozás elleni küzdelem, a kibocsátáscsökkentés fontossága mellett. 2010 január végéig az államoknak nyilatkozniuk kell, milyen mértékű csökkentést vállalnak, amely jó alapja lehet a további tárgyalásoknak. Új klímavédelmi pénzalap jön létre a fejlődő országok számára a klímavédelem káros hatásainak kiküszöbölésére. A klímavédelem által leginkább sújtott és a legszegényebb államok 2010-2012 között összesen 30 milliárd dollár, 2020-ra pedig évi 100 milliárd dollár értékű támogatásban részesülnek, melyet klímavédelmi intézkedésekre, erdőtelepítésekre kell fordítaniuk. Az Unió ebből az első három évben több mint 10 milliárd dollárral veszi ki a részét. A pénz helyes felhasználásának ellenőrzésére szigorú mechanizmusokra van szükség.

A koppenhágai csúcsot megelőző októberi és decemberi Európai Tanácson Magyarország fontos szerepet játszott abban, hogy egységes európai álláspont tudott kialakulni.

Az elfogadott keretmegállapodásra építve késlekedés nélkül folytatni kell a tárgyalásokat, hogy mielőbb tető alá hozhassuk a Kiotót felváltó, mindenkire nézve kötelező megállapodást. Ehhez a mostaninál nagyobb áldozatvállalásra és kompromisszumkészségre van szükség az Unión kívüli fejlett országok és a fejlődők részéről egyaránt.