Török-örmény: új feltétel aláírás után
A dokumentum, amelyet Edvard Nalbandján örmény és Ahmet Davutoglu török külügyminiszter látott el kézjegyével, csaknem egy évszázadnyi fagyos korszakot zár le Ankara és Jereván viszonyában.
Ennek oka az Oszmán Birodalom (a mai Török Köztársaság jogelődje) végnapjaiban, az I. világháború idején az örmény kisebbség körében elkövetett vérengzés volt. Örményország azóta is népirtásnak minősíti 1,5 millió nemzettársa erőszakos halálát. A török fél viszont vitatja ezt, és csupán jóval kisebb számú áldozatot ismer el. Szerinte azok is a polgárháborús összecsapásokban haltak meg.
A megállapodás, amelyet várhatóan mindkét ország törvényhozása ratifikálni fog, megnyitja az utat a kétoldalú viszony javulása előtt, és rövid időn belül elvezethet az 1993 óta lezárt közös határ megnyitásához.
Az aláírási ceremónia, amelyre a zürichi egyetem épületében került sor, több mint háromórás késedelmet szenvedett. A két fél között ugyanis délután vita támadt az aláírást követően felolvasandó miniszteri nyilatkozatok szövegéről. A közvetítésbe amerikai és svájci diplomaták is bekapcsolódtak. Helyi források szerint végül Hillary Clinton amerikai külügyminiszternek sikerült átvágnia a gordiuszi csomót. Ő javasolta ugyanis, hogy az aláírás után egyik fél se tegyen nyilatkozatot. Nalbandjan és Davutoglu így beérte azzal, hogy nevük odakanyarítása után hosszasan rázták egymás kezét.
A kétoldalú egyezmény aláírásán jelen volt - Clinton mellett - Szergej Lavrov orosz és Bernard Kouchner francia külügyminiszter, valamint Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai képviselője is.
Kouchner röviden úgy reagált a történtekre, hogy "nem történt baj, aláírták" az egyezményt. Lavrov orosz külügyminiszter közölte, hogy Moszkva energetikai, közlekedési és távközlési projektek révén kész támogatni az örmény-török viszony rendezését célzó folyamatot. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár a világszervezet New York-i székházában nyilvánosságra hozott közleményében történelmi döntésnek nevezte az egyezmény aláírását, s abbéli meggyőződését hangoztatta, hogy az örmény-török diplomáciai kapcsolatok felvétele elősegíti a béke és biztonság megerősítését a Dél-Kaukázusban.
Ez utóbbival kapcsolatos kétségeit hangoztatta viszont Azerbajdzsán, amely szerint a kaukázusi térség békéjét és stabilitását veszélyezteti, hogy Törökország rendezte kapcsolatait Örményországgal, még mielőtt ez utóbbi kivonta volna csapatait a megszállt azeri területekről.
Az azeri külügyi tárca közleményében emlékeztet arra, hogy Törökország 1993-ban lezárta határait Örményországgal, tiltakozva az azeri területek örmény megszállása ellen. "Számos alkalommal jeleztük, hogy egy ország viszonyának meghatározása más országgal annak szuverén jogát képezi. Közvetlenül sérti azonban Azerbajdzsán érdekeit, és árnyékot vet a történelmi gyökerekre építő azeri-török baráti viszonyra a kapcsolatok rendezése Törökország és Örményország között azt megelőzően, hogy kivonnák az örmény csapatokat a megszállt azeri területekről" - áll a dokumentumban, amely hozzáfűzi, a török-örmény határ egyoldalú megnyitása "közvetlenül kétségbe vonja a térségbeli béke és stabilitás rendszerét".
A török-örmény egyezmény rendelkezik a közös határ megnyitásáról, illetve a két ország viszonyának rendezéséről is. Az azeri-török tárgyalásokkal párhuzamosan zajlottak a megbeszélések Baku és Jereván között a Karabah hovatartozásáról csaknem két évtizede tartó vita rendezéséről. Ilham Aliyev azeri és Szerzs Szargszján örmény elnök pénteken tárgyalt erről a Független Államok Közösségének chisinaui csúcsértekezletén.
Karabah 1923-ig Örményország szerves része volt, ekkor azonban Sztálin Azerbajdzsánhoz csatolta autonóm tartományi státussal. Az azóta is többségében örmények lakta Karabahért Örményország és Azerbajdzsán 1988 és 1994 között véres háborút vívott egymással, aminek következtében 30 ezer ember vesztette életét, százezrek pedig menekülésre kényszerültek. A harcokat 1994-ben tűzszünettel zárták le, de békeszerződés azóta sem jött létre a felek között.
Az évszázados török-örmény ellenségességnek véget vető zürichi egyezmény másnapján, vasárnap Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök fel is szólította Örményországot, hogy vonuljon ki a vitatott Karabah enklávéból, mert amíg ez meg nem történik, a megállapodás nem léphet érvénybe.
A kormányfői nyilatkozat Ankara abbéli kísérletének tűnik, hogy megnyugtassa szoros szövetségesét, Azerbajdzsánt - utóbbi szerint ugyanis a török-örmény egyezmény súlyosbítani fogja a Karabah körüli konfliktust. Erdogan "fontos lépésként" dicsérte a megállapodást, amely együttműködéshez és párbeszédhez vezet, de hozzátette, hogy az örmények megszállta azerbajdzsáni beszögellés vitáját rendezni kell.
"Azt akarjuk, hogy minden konfliktus megoldódjon, és minden határ megnyíljon - mondta. - (Ám) amíg Örményország nem vonul ki a megszállt azerbajdzsáni területekről, Törökország nem helyezkedhet pozitív álláspontra." A miniszterelnök azt is hangoztatta, hogy a karabahi kérdés megoldása biztosítani fogja a török-örmény megállapodásnak a török parlament általi jóváhagyását.
A Zürichben szombaton aláírt dokumentum diplomáciai kapcsolatot teremt a két ország között, és megnyitja közös határukat, amelyet Ankara 1993-ban lezárt Karabah örmény megszállása után. A most kötött egyezmény életbe lépéséhez ratifikálnia kell azt mind a török, mind az örmény törvényhozásnak, de mindkét országban erős ellenállásba ütközik.
