Előzőleg egy nevében legalábbis civil mozgalom, a Tantaz Tanta (Cseppről cseppre) hirdette meg a tüntetést, annak érdekében, hogy a spanyol kormány vessen véget az ETA-rabokat sújtó diszkriminációnak, ne kelljen a családtagoknak minden esetben legalább 800, de olykor 1200 kilométert utazniuk, hogy láthassák a rács mögött lévő foglyokat. Ám ezt a demonstrációt a madridi ügyészség betiltotta.

Ezek után két baszk párt – köztük a kormányzó nacionalisták és az ETA-hoz közel álló Sortu – hirdették meg a menetet, most már az „emberi jogok, a kiegyezés és a béke” felkiáltással. Az El País helyszíni tudósítója több résztvevővel is beszélt, de senki sem adta teljes nevét a véleményéhez: mindannyian azt hangsúlyozták, hogy békét szeretnének, és ehhez mindenkinek mozdulnia kell, de azért jobb, ha a nevüket nem hozzák nyilvánosságra. Ez tükrözi azt a közvélekedést, hogy sokan még tartanak a konzervatív spanyol – vagy épp radikális baszk – körök retorziójától.

A politikai vélemények megoszlanak arról, hogy a madridi kormánynak meddig szabad elmennie: a konzervatívok szerint terroristákkal semmiképpen nem szabad tárgyalni, kizárólag a keménység vezet eredményre. Ezt vallja egyébként a terrorizmus áldozatainak szervezete is, akik szerint gyilkosokkal nincs alku. A másik tábor viszont úgy véli, a béke 40 év óta most először van kézzelfogható közelségben Baszkföldön, így érdemes némi kompromisszumkészséget mutatni. Különösen, hogy Madridot nyomás alatt tartja a katalán függetlenség kérdése is: nem kell hozzá sok, hogy a baszkok is kövessék a katalán példát, különösen, ha a központi kormány még az olyan, látszólag kis lépések terén is hajthatatlan, mint a foglyok helyzetének rendezése.

Az ETA több mint két éve hirdetett tűzszünetet, azóta pedig kis lépésekkel ugyan, de próbálja normalizálni a helyzetet. A szervezet nemrég elismerte, hogy károkat okozott, és lemondott a harcról, ám máig adós a fegyverek beszolgáltatásával és az önfeloszlatással is. A spanyol terrorelhárítás szerint az ETA tagsága mindössze 30 fő körül van, ennél nagyobb fejtörést okoz viszont a börtönben levő 520-550 ember, akit a foglyok érdekeiben fellépő szervezet mozgat.

Ennek egyik vezetője, Arantza Zulueta az El Mundo szerint egy, a terrorelhárítás által rögzített beszélgetésben azt mondta, azért csinálja ezt a feladatot, mert az ETA ezt parancsolta neki. Ha azt parancsolná, hogy fogjon egy pisztolyt és öljön, akkor azt is megtenné. A lap szerint az 51 éves, kizárólag az ügynek élő Zulueta nyomás alatt tartja azokat a rabokat, akik ki akarnának lépni a szervezetből, netán bocsánatot kérnének, vagy egyszerűen nem írják alá a Zulueta által megfogalmazott nyilatkozatokat. Az asszony őket azzal fenyegeti meg, hogy a családtagjaikat kiközösítik, beszüntetik az anyagi támogatásukat, és ők sem kapnak majd semmilyen segítséget a társadalomba való visszailleszkedésre. Zulueta egy-egy nyilatkozattal végigturnézza a börtönöket, ahol ETA-rabokat tartanak fogva. A foglyok gyakorta teljes elszigeteltségben élnek, nem tarthatnak kapcsolatot egymással, így azt sem nem tudják, hogy a többiek hogy vélekednek az ilyesféle akciókról.

Zulueta fenyegetőzéseiről állítólag írásos bizonyíték is van, ezt kereste a spanyol terrorelhárítás a hét elején, amikor váratlanul rajtaütött az asszony irodáján, és házkutatást tartott. Sokak szerint az elítélt gyilkosok szabadon bocsátása kevésbé veszélyes a megbékélésre, mint ez az elszánt asszony.