Kitörött ablakok, málladozó falak, combig érő gaz. Senki sem hinné, hogy huszonöt évvel ezelőtt a berlini Teufelsbergen az NSA egyik legnagyobb európai lehallgatóállomása működött. Egy nagyobb európai hálózat, az Echelon központja volt az 1957-ben megnyitott „Nagy Fül”. Ma már ebből csak a romok látszanak, a 300 méter magas hegy évek óta a berlini kirándulók és az őket ijesztgető vaddisznók birodalma.

A kirobbant lehallgatási botrányok ismét ráirányították a figyelmet a Teufelsbergre, és arra, hogy a hidegháborús politika elengedhetetlen része volt a kémkedés. Mint a német sajtó is emlékeztet rá: serény munka folyt itt a hidegháború idején. Jöttek-mentek az üzenetek, az amerikaiak öt antennakupolát építettek, amelyekkel állítólag akár 600 kilométer mélyre is be tudtak hatolni a keleti birodalomba: lehallgatták a rádióadásokat, a titkos üzeneteket, figyelték a légiforgalmat.

Szemtanúk szerint napi három műszakban 800-1500 katona dolgozott itt, ablaktalan, sötét irodákban. A lehallgatóállomást működtető amerikai csapatokat a hegy történelmi múltja sem zavarta: Adolf Hitler és Albert Speer ide tervezte a náci Germánia fővárosának felsőoktatási központját, a hegy gyomrában a hadiipari fakultás szerkezete el is készült a második világháború idején. A belső termeket a háború után szisztematikusan töltötték fel a háborús törmelékkel. Ám a természetszerető nyugat-berliniek később befüvesítették a lankákat, sí- és szánkópályát is létesítettek, sőt, 1987-ben még egy sí-világkupát is rendeztek. Egyedül a síliftek okoztak gondot, mert zavarták az adást, ezért ezeket a hetvenes években leállították. Egyértelmű ellenség híján aztán 1992-ben bezárták a lehallgatóközpontot. Berlin városa ekkor luxusszállodát szeretett volna itt építeni, ám ebből semmi sem lett, és még a hidegháborús lehallgató-múzeum sem jött létre. Most lehet, hogy feltámad iránta az érdeklődés.