Több mint egy órán át saját élettörténetéről mesélve a PCI évtizedeit is részletesen felidézte a június végén a 88. életévét betöltő Napolitano az Egy élet, kommunistából elnök című interjúban. Az egymás utáni második mandátumára áprilisban megválasztott elnök Eugenio Scalfarinak, a La Repubblica volt főszerkesztőjének kérdéseire válaszolt.

Hosszasan beszélt a PCI-nek az 1956-os magyar forradalmat és annak szovjet elfojtását követő kongresszusáról, amely hivatalos állásfoglalásában "támogatásáról és szolidaritásáról biztosította a Szovjetuniót". Napolitano elmondta, hogy a Palmiro Togliatti főtitkár vezette PCI „merev” döntése "törést" okozott: Róma utcáin az emberek a PCI ellen tüntettek. Napolitano könnyeivel küszködve idézte fel, hogy a szovjet megszállás és a PCI állásfoglalása miatt a párt több politikusa kilépett a PCI-ből, többek között Antonio Giolitti és Giuseppe Di Vittorio, aki a magyar forradalomért „zokogott".

Maga Napolitano megszavazta a PCI határozatát, de az interjúban felidézte: „Évekkel később egy Giolittivel a magyar eseményekről tartott televíziós műsorban a szükségét éreztem annak, hogy elmondjam Giolittinek, neki volt igaza, és én tévedtem. Úgy gondoltam, ezt az adósságot meg kell fizetnem.” Az olasz elnök hozzátette, hogy nem ideológiai indíttatásból, hanem "erkölcsi okból" lépett be a második világháború után a PCI-be szülővárosában, Nápolyban: „Nápolyt elpusztította a háború és a megszállás. A kommunista párt volt a legantifasisztább, és ez állt a legközelebb a néphez, ezért léptem be.” Napolitano a PCI 1991-es feloszlatásáig a párt tagja volt.