Az ügy következő állomása az Izland és az Európai Unió együttműködésére felügyelő testület, az EFTA Felügyelő Hatóságának (ESA) bírósága lesz. Hírügynökség jelentések szerint vasárnap kiderült - a szombati népszavazáson leadott szavazatok túlnyomó többségének összeszámlálása után -, hogy mintegy 60 százalékos a „nem" szavazatok aránya.

Még nem állt rendelkezésre az izlandi népszavazás végeredménye, amikor Danny Alexander brit pénzügyi államtitkár a BBC vasárnap reggeli politikai magazinjában, az Andrew Marr showban „csalódottságának” adott hangot, amiért változatlanul nem sikerült tárgyalásos megegyezésre jutni az izlandi kormánnyal. A brit világhálós jelentések idézték Jan Kees de Jager holland pénzügyminisztert is, aki közölte, brit kollégáival megvitatja az Izlanddal szembeni lehetséges lépéseket, de „valószínű, hogy az ügy a bíróságon fog végződni”, miután a „tárgyalásokra szánt idő letelt, és Izlandnak változatlanul kötelessége visszafizetni tartozását”. Mint emlékezetes, a ötmilliárd dolláros (3,5 milliárd fontos) izlandi adósság 2008-ban keletkezett, amikor a Landsbanki (Nagy-Britanniában és Hollandiában Icesave név alatt működő) takarékpénztár összeomlása után a brit és holland kormánynak kellett kártalanítania érintett állampolgárait.

A brit államkincstárt kevéssé vigasztalja az a tény, hogy Johanna Sigurdardottir izlandi kormányfő sajnálja, amiért a kompenzáció 60 százalékos elutasítása kettéosztja lakosságot. A kis, 320 ezres lakosságú szigetországban mindössze 230 ezren voltak jogosultak a szavazásra. Az izlandi pénzügyminiszter, Steingrimur Sigfusson értékelése szerint legalább egy évre lesz szükség, mire peres úton tisztázni lehet a vitát. Az észak-európai politikus szerint „aligha lehet másképp beállítani a referendum eredményét, mint hogy az izlandi emberek nem hajlandók magukra venni a fájdalmas pénzügyi terhet, amíg őket erre a törvény nem kényszeríti”.

Az izlandi kormány másodszor helyezte bizalmát a társadalom megértésébe. Az első, 2010 januárjában rendezett népszavazáson a szavazók 93 százaléka utasította el, hogy az adófizetőkön csattanjon az ostor a bankszektor könnyelműsége miatt. A frissen elvetett kompenzációs terv keretében Izland Nagy-Britanniának 3,3, Hollandiának 3 százalékos kamattal fizette volna vissza veszteségét. A futamidő 2016-tól kezdve harminc év lett volna. Ez a javaslat kedvezőbb volt, mint az első, mely 5,5 százalékos kamat mellett nyolc év alatt lett volna túl a kötelezettségen.

A Financial Times első reakciója szerint az ügy „rámutat az európai országok közötti banki tevékenység szabályozásának gyengeségeire. Ismét felvetődik a kérdés, vajon ki viseli a jogi és erkölcsi felelősséget a helyi bankokban vezetett külföldi számlákért az ország pénzügyi rendszerének összeomlása esetén”. Politikai szinten kétségek merülnek fel Izland balközép kormányának jövőjével kapcsolatban. A Moody’s ügynökség nemrégiben figyelmeztetett, hogy egy újabb „nem” nyomán leértékeli Izland hitelképességét. Az elhúzódó bizonytalanság megnehezíti Reykjavik számára a recesszióból való kilábalást, a külföldi hitelfelvételeket, nem is beszélve az Európai Unióhoz való csatlakozásról.

Nyitás előtt az izlandi Landsbankinn fiókjánál. Jeges szelek