A világ legnépesebb országa ma azzal büszkélkedhet, hogy az internetezők tekintetében is az első helyen áll: immár 290 milliós a táboruk. De a kínai web nemcsak a legnépesebb, hanem közismerten a legellenőrzöttebb is. Kormányzati számítógépek figyelik szüntelenül a hálót, hogy kiszűrjék az egypártrendszerre nézve veszélyesnek tartott kifejezéseket és mondatokat: amint ilyenre lelnek, lezárják a szóban forgó portált vagy chatfórumot.

Az internet ennek ellenére a nyilvánosság viszonylag legszabadabb és legnehezebben kézben tartható fórumának tekinthető, mivel a gyors ütemben modernizálódó ország vezetőinek szemében is nélkülözhetetlen az a tudás, amelyet közvetít és fejleszt. Ugyanakkor a web használói a háló végtelen változatosságát a jelképes beszéd ősi kínai hagyományával kombinálva újra és újra kicsúsznak a kontroll alól. Például a cao-ni lóval, amely januárban tűnt fel a Baidu kínai portálon.

E ló nevében a cao és a ni írásjegy elvben füvet és sarat jelöl. A fűsár leírva értelmetlen - ám kimondva a fűsárló nyomdafestéket nem tűrő káromkodásként hangzik. Az interneten terjedő mese szerint a bátor állat legyőzi ellenségét, a folyami rákot. Az utóbbi neve kimondva úgy hangzik, mint a "harmónia" szó. Márpedig Hu Csin-tao (Hu Jintao) elnök beszédeinek visszatérő motívuma a társadalmi harmónia megteremtése. Az internetezők a "harmonizálás" szót gyakran a cenzúra szinonimájaként alkalmazzák, ha egy kínai blogger honlapját bezárják, azt mondja, "harmonizálták".

Mint arról nemrég az International Herald Tribune is beszámolt, a cao ni ló mára páratlanul népszerűvé vált Kínában. A YouTube-on 1,4 millió esetben töltötték le a róla szóló gyermekdalt, egy hasonló rajzfilmet további negyedmillió internetező nézett meg. A boltokban cao ni plüssfigurákat árulnak, és kínai értelmiségiek tanulmányokat írnak társadalmi jelentőségéről. Pedig az internet hatósági ellenőrzése csak fokozódott december óta, miután egy tekintélyes értelmiségiek által szervezett demokrácia-mozgalom Charta 08 címen körözött petíciójában sürgette, hogy a kommunista párt adja fel hatalmi monopóliumát. Ezután a hatóságok pornográfia-ellenes kampányt hirdetve február közepéig 1900 honlapot és 250 blogot zártak le - nemcsak pornográf tartalmú webhelyeket, hanem olyan chatfórumokat és sms-közösségeket, mobiltelefonos üzenetszolgálatokat is, amelyek kényes politikai témákat pedzegettek. Ilyen körülmények között terjedt a cao-ni ló. A mese ártatlan írott szövege kijátszotta a diszharmóniára vadászó hatósági szervereket - a hangos változatban pedig a trágár lovak legyőzik a hivatalos harmóniát, nevetségessé teszik a cenzúrát, a hatalmat.

A kínai múltban máskor is voltak kódolt üzenetek. A vezetők mai gárdája még jól emlékezhet az 1966-76 évi "nagy proletár kulturális forradalmat" előkészítő írásokra, színdarabokra. Az 1949 után berendezkedett kommunista rendszerben ezek különösen fontos szerepet töltöttek be azt követően, hogy az 1958-ban elindított "nagy ugrás" egyenlősítő kísérlete (kommunák, népi kohók, stb.) kudarcot vallott. A gazdasági összeomlás arra kényszerítette Mao Ce-tungot (Mao Zedong), a Kínai Kommunista Párt elnökét, hogy háttérbe vonuljon. Előzőleg azonban még elérte, hogy kizárják a vezetésből azt a politikust, Peng Tö-huaj (Peng Dehuai) hadügyminisztert, aki a párton belül nyíltan az elnököt tette felelőssé a katasztrófáért. Mao már nem tudta irányítani az apparátust, de pártelnökként és legfőbb ideológusként támadhatatlan maradt.

A pekingi pártbizottság lapjában azonban a Három család faluja nevű tárcarovat (a mai blog elődje) értelmiségi szerzői kis történetek formájában mégis bírálni merészelték. Egyikük Vu Han (Wu Han) volt, aki színdarabot is írt, Haj Zsuj (Hai Jui ) elbocsátása hivatalából címen. A XVI. században játszódó történetben a császár elbocsátja hivatalából hűséges kormányzóját, aki figyelmeztette hibáira. Az írás a bennfentesek, a pártelit szemében átlátszó célzás volt Peng Tö-huaj esetére.

Amíg hatalmi pozíciója gyenge maradt, Mao nem reagált, amikor azonban két-három év múlva újra megerősödött, e darab bírálatával indította meg politikai ellentámadását. A pártelnök veje, egy irodalomkritikus "dekódolta" a darabot, és Mao-ellenes hatalmi konspirációnak minősítette. A pártapparátus védeni próbálta Vu Hant: Mao válaszul a diákságot és a hadsereget mozgósította az ellenállás megtörésére. Így kezdődött a "kulturális forradalom", amely tíz évre zűrzavarba taszította a hatalmas országot.

Mao halála után Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) elvetette az egyenlősítő dogmatizmust, kiadta a "Gazdagodjatok!" jelszót, megvetve az alapját a jelenlegi fejlődésnek és a modernizációnak. A párt hatalmi monopóliumának megőrzésére azonban ő is ügyelt.

A mai cao-ni ló persze csak abban emlékeztet az 1960-as évekre, hogy szintén kódolt bírálat, de ezúttal nincs jele annak, hogy a hatalmon belüli küzdelmet tükrözne. Viszont akkor még internet sem létezett, Kínában soha nem volt olyan széles, nehezen ellenőrizhető, bizonyos értelemben demokrácia-fóruma a nyilvánosságnak, mint a világháló. Így erre a kihívásra nehéz válaszolni.

A fura ló nevetségessé teszi a cenzúrát - ám ezen nem sokat változtatna, ha elűznék a hálóról. Kitiltása csak a szoftver beállításának kérdése, de mindig jöhetnek új meseállatok. Egy sanghaji blogger pedig a napokban azt javasolta, hogy a tiltott Charta 08-ot említsék a weben más néven, nevezzék például Vangnak - ez olyan gyakori név, mint a magyarban a Kovács. Nehéz lenne megkülönböztetni a "jó" Vangokat a "rosszaktól". Minden Vang kiszűrése pedig furcsa "kulturális webforradalom" lenne: megbénulna a háló, odalenne a modernizáció.