Az európai melegek többsége nem meri vállalni másságát
Az Európai Unióban élő leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT-) közösség tagjainak többsége nem meri nyíltan vállalni nemi identitását - derül ki abból a felmérésből, amelynek eredményeit pénteken, a homofóbia elleni küzdelem világnapján tette közzé az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA). A megkérdezettek közül sokan úgy érzik, zaklatják őket, megjegyzéseket tesznek rájuk, hátrányos megkülönböztetés éri őket az iskolában, a munkahelyen és az élet más területein is.
Az FRA az LMBT-közösség több mint 93 ezer tagjának véleményét kérte ki interneten az Európai Unió tagállamaiban és Horvátországban.
- A felmérés azt mutatja, hogy a félelem, az elszigeteltség és a megkülönböztetés gyakori jelenség az LMBT-közösség körében. Uniószerte lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy ledöntsük a gátakat, felszámoljuk a gyűlöletet, és olyan társadalmat hozzunk létre, amelyben mindenki szabadon élhet a jogaival, függetlenül szexuális irányultságától vagy nemi identitásától - jelentette ki Morten Kjaerum, az ügynökség igazgatója.
A válaszadók alig több mint ötöde állította, hogy munkatársai vagy iskolatársai előtt is nyíltan vállalja, hogy az azonos neműekhez vonzódik, 48 százalék senkit vagy legfeljebb a családját avatja be, míg 28 százalék néhány barátját is. Ennek megfelelően a megkérdezettek túlnyomó többsége, kétharmada vallotta azt, hogy nem sétál kézen fogva az utcán azonos nemű párjával, mert attól tart, hogy emiatt megjegyzéseket tesznek majd rájuk, vagy akár meg is támadhatják őket. A meleg és biszexuális férfiak között ez az arány még magasabb, 74, illetve 78 százalék. A megkérdezettek több mint nyolcvan százaléka vélekedett úgy, hogy a mindennapi életben elterjedt a melegekkel való viccelődés, és több mint felük gondolja úgy, hogy országának politikusai gyakorta beszélnek bántó vagy sértő módon a melegekről.
A felmérés különös hangsúlyt fektet az oktatásra, a megkérdezettek mintegy kétharmada mondta azt, hogy már 18 éves kora előtt, az iskolában eltitkolta, hogy az ellenkező neműekhez vonzódik, és 80 százalék állította, hogy tanúja volt annak, hogy valakire megjegyzéseket tettek vagy zaklattak az iskolában, mert melegnek gondolták. Az FRA éppen ezért úgy gondolja, hogy a tagállamoknak akár törvényi úton is biztosítaniuk kellene, hogy az LMBT-közösség tagjai már az iskolában biztonságban érezhessék magukat, úgy véli ugyanis, hogy az előítéletek kialakulása, a diszkrimináció és a társadalmi kirekesztés ott veszi kezdetét.
A felmérésben megkérdezettek 47 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt egy évben zaklatás vagy hátrányos megkülönböztetés áldozata volt nemi hovatartozása miatt, 26 százalék állította, hogy az elmúlt öt évben emiatt meg is támadták vagy erőszakkal fenyegették. Munkahelyén vagy álláskeresésnél minden ötödik válaszadó vélt diszkriminációt felfedezni.
A jelentés szerint ugyanakkor csak minden tízedik fordult az őt ért diszkrimináció miatt a hatóságokhoz, holott a legtöbben nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a megkülönböztetést törvény tiltja. A válaszadók 30 százaléka például azt sem tudja, hova fordulhatna ezzel, döntő többségük pedig úgy gondolja, hogy semmi nem történne vagy változna, ha a hatóságokhoz fordulnának. Jelentős, 37 százalék azok aránya is, akik azért nem jelentik az ilyen eseteket, mert a hatóságok előtt sem akarják felfedni nemi identitásukat.
A jelentés, amelyben a FRA a felmérés eredményeit összefoglalja, országokra vonatkozó adatokat is közöl, ezekből kiderül, hogy a magyarországi válaszadók szinte pontosan az európai átlagnak megfelelő válaszokat adtak; a feltett kérdések többségénél legfeljebb egy-két százaléknyi az eltérés a magyarországi adatok és az uniós átlag között.
A felmérés adatai alapján a FRA azt javasolja a tagállamoknak, dolgozzanak ki akciótervet, hogy növeljék az LMBT-közösséghez tartozók iránti toleranciát, elfogadást és alapjogaik érvényesülését; valamint alkossanak olyan törvényt, amely nevesítve is fellép a melegekkel szembeni gyűlöletbeszéd vagy gyűlölet-bűncselekmények ellen.