Az eurózónában tapasztalható súlyos problémák nem pusztán az érintett országokban, hanem a világ többi részén is komoly gazdasági károkat okoznak - véli Lord (Nigel) Lawson, aki 1983 és 1989 között szolgált Margaret Thatcher pénzügyminisztereként.

A The Times hétfői számában megjelent cikkében Lord Lawson szenvedélyes támadást intéz az euró „ötletgazdái” ellen, akiket „abszurd felelőtlenséggel” vádol, amiért ebbe a „szerencsétlen és kiszámíthatóan katasztrofális kalandba belevágtak”. A pénzügyi szakértő a lisszaboni szerződés felbontását sürgeti, és azt javasolja: adják fel az uniós együttműködés fokozására tett kísérleteket. Úgy gondolja, szükség van arra, hogy egy európai alkotmány írásban fektesse le a szervezethez tartozó országok pontosan körvonalazott jogait és kötelességeit. Ez szerinte éppen az ellenkezője lenne annak, amiről a lisszaboni megállapodás szól. Lord Lawson szerint az eurózóna romjain állva a jelenlegi brit kormánynak kitűnő alkalma lenne, hogy kiálljon a politikai unió lazítása mellett.

Lawson levele és egy hétfőn megrendezett, az Európai Unió reformjával foglalkozó konzervatív konferencia a politikai idény kezdetén élesen emlékezteti David Cameron kormányfőt, hogy pártján belül nem csillapodtak az integrációval kapcsolatos indulatok.

Az eseményt szervező Bill Cash, a tory eurószkeptikusok vezetője azzal érvel, hogy a szorosabbra fűzött szálak sem lesznek képesek megmenteni az eurózónát, mert a foglalkoztatottsággal és a szociális ellátással foglalkozó törvények megfojtják a növekedést. Ez azt jelenti, hogy újabb és újabb hitel visszafizetési válságok alakulnak ki, melyeket újabb és újabb mentőcsomagok követnek, egészen addig, amíg lesz valaki, aki ezt ki tudja fizetni.

A The Times idézi Tim Montgomerie-t, a Conservative Home portál szerkesztőjét, aki megerősíti: akárhányszor készült felmérés a honlap olvasói körében, arra az eredményre jutottak, hogy a Konzervatív Párt tagjainak 80-90 százaléka elégedetlen a helyzettel és előrelépést szeretne látni Európával kapcsolatban. Igaz azonban az is, hogy a költségvetési deficit csökkentése, az egészségügy és az oktatás színvonalának fejlesztése fontosabb számukra. Nem elhanyagolható tény azonban az sem, hogy a brit kereskedelmi forgalom 40 százaléka az EU-hoz tartozó országokkal bonyolódik le.