Az éneklő miniszter
Neki van a legtöbb esélye arra, hogy valóban segítsen a csehországi romákon, hiszen kiváló zenész, nagyszerű énekes, kedveli a cigányzenét és a muzsikusokat. Már csak ezért is rokonszenves számunkra – nyilatkozta Gejza Horvát, a Romano Hangos cseh hetilap főszerkesztője, amikor január végén Michael Kocábot nevezték ki a Topolánek-kabinet új kisebbségügyi és emberi jogi miniszterévé. Másfél hónap után a neves rocker a cseh közéleti személyiségek népszerűségi listáján immár a hatodik helyre került. Prágai politikai elemzők szerint pedig a hivatalba lépése óta többet tett, mint elődje, a kazah származású Dzsamila Stehlíková az elmúlt két esztendőben.
Drogfüggő szóvivő
Először azzal keltett feltűnést, hogy Leila Abbás tévészemélyiséget nevezte ki szóvivőjének. A szudáni édesapától és a cseh anyától származó ifjú hölgy néhány éve a Big Brother prágai műsorvezetőjeként robbant be a sztárvilágba, majd a bulvárlapok címlapjára került, amikor bevallotta, hogy tinédzser korában nemcsak a könnyű drogokat próbálta ki. – Én bízom benne, ennyi – adta ki az útjukat az emiatt kipattant botrány miatt tiltakozóknak.
Ezután hosszadalmas tárgyalásba kezdett a pénzügyminiszterrel, a mezőgazdasági tárca vezetőjével és a dél-csehországi roma aktivistákkal. Ebben a régióban, a Písek melletti Letyban működött a múlt század negyvenes éveiben a hivatalosan átnevelőnek nevezett munkatábor, ahonnan a romákat a halálkamrákba szállították. Az egykori kínzások helyszínén évek óta Csehország legnagyobb sertéshizlaldája és húskombinátja működik, amelyet egyetlen kormány sem óhajtott megszüntetni. Emiatt nem épülhetett fel a roma holokauszt emlékhelye.
Kocábnak sikerült értelmes kompromisszumot kötnie: a hizlaldát egyelőre nem számolják fel, hiszen ezzel legalább négyszáz ember veszítené el a munkahelyét, ám a létesítményt egyelőre környezetbarát fallal veszik körül. Egyszer majd talán lebontják vagy máshova költöztetik, de addig a közelben költségvetési pénzből és adományokból felépülhet a roma emlékhely is.
Nem sokkal ezután a közép-csehországi, kolíni diákoknak üzent, akik éppen romaellenes tiltakozásra készültek, mert egyik társukat minden ok nélkül súlyosan bántalmazták a kisváros javítóintézetének kimenőt kapott fiatal lakói. – Konfliktusokat mostanság párbeszéddel lehet leginkább rendezni. Ha erőszakra erőfitogtatással válaszolnak, akkor a helyzet csak tovább mérgesedik – érvelt telefonon a kolíni diákvezérnek, aki ezután társaival együtt belátta, hogy a bíróság dolga az igazságszolgáltatás.
„Adok maga mellé városi rendőröket is, hogy ép bőrrel megússza ezt a tanulmányutat!”
Néhány nappal ezelőtt az újdonsült tárcavezető darázsfészekbe nyúlt, amikor ellátogatott az észak-csehországi Litvínovba, ahol tavaly késő ősszel mintegy hétszáz cseh újnáci és más szélsőséges akart leszámolni a Janov lakónegyedben élő, állításuk szerint szüntelenül randalírozó, drogozó és prostikat futtató romákkal. - A helyzet azért talán mégsem megoldhatatlan – vélekedett a városházán a miniszter, mire a polgármester elvörösödve adott át neki egy kulcscsomót: - Tessék, nézze meg, micsoda rombolást hagytak maguk mögött a százezres lakbérhátralékaik miatt kiköltöztetett emberek! Adok maga mellé városi rendőröket is, hogy ép bőrrel megússza ezt a tanulmányutat! - csattant fel a hangja az újságírók mikrofonjai és magnói előtt.
Nem sokkal ezután Kocáb kettős tűz közé került. Megjelentek a szélsőséges Munkáspárt (Delnícka strana) vezetői, akik azt vágták a fejéhez, hogy a kormány kesztyűs kézzel bánik ezekkel a naplopókkal. A hírhedt lakótelepen pedig roma asszonyok állták az útját, azt kiabálva, hogy csak őket telepítik ki, pedig a fehérek sem fizetnek lakbért és közüzemi díjat, s leginkább ők duhajkodnak éjszakánként, de a rendőrök ezek fölött szemet hunynak.
Órák múltán kisebbfajta csoda történt. A hőbörgő-háborgó helybeliek elcsitultak és érdeklődve hallgatták a prágai vendéget, aki tőmondatokkal vázolta fel programját, amelynek célja segítséget nyújtani, kellő feltételeket teremteni a romák emberibb élete érdekében. – Rendszeres járőrözésekkel és más törvényes eszközökkel kiszűrjük az uzsorásokat, a prostik futtatóit és a drogdílereket. Szociális munkásokat küldünk ide és más gettókba, költségvetési és uniós pénzekből közhasznú és más munkalehetőségeket teremtünk. A sok duma és fogadkozás helyett cselekedni fogunk! - jelentette be nagy taps közepette.
Nem sokáig örülhetett ennek a sikerélménynek, mert a közeli Chomutov polgármester asszonya nem tudta lenyelni bíráló szavait, miután a miniszter előzőleg törvénytelennek minősítette és elítélte azt az idén januártól alkalmazott eljárást, amikor a szociális segélyek kifizetésekor megjelennek a városi önkormányzat által felkért végrehajtók és a kevéske pénzből is leszámítják a havi lakbért és közüzemi díjat. - Ez a lépés törvénysértő mert a súlyos szociális gondokkal szembesülőknek is vannak emberi jogaik. A hátralékokat emberségesen kell rendezni! – közölte prágai sajtótájékoztatóján, mire a polgármester visszaüzent, hogy ne papoljon, hanem jőjjön ide, és próbáljon más eszközökkel rendet teremteni. Kocáb erre azt válaszolta, hogy rövidesen legalább egy hétre az ottani roma gettóba költözik néhány munkatársával, s igyekszik jobb belátásra bírni a notórius tartozókat. Egyetlen kikötése az volt, hogy a szükséglakásban legyen internet-csatlakozás. Tegnap mobilon New Yorkban értük utol a tárcavezetőt, aki érdeklődésünkre azt válaszolta, hogy már keresi a mielőbbi szabad helyet a határidőnaplójában.
Az ismerősök szerint a zeneszerzőként, a Prágai Válogatott (Prazsky Vyber) rockezenekar frontembereként, emberjogi aktivistaként ismert személyiség miniszterként is olyan vihart kavar, mint eddigi életében. Édesapja evangélikus lelkészként aláírta a másként gondolkodók Charta ’77 című polgárjogi kiáltványát. Fia csak édesanyja kérlelésére nem követte a példáját, aki legalább a őt szerette volna maga mellett tudni, ha a férjét elhurcolja a titkosrendőrség. Kocábot ennek ellenére rövidesen mégis előállították, mert Csehszlovákia felszabadulásának harmincadik évfordulójára meghirdetett prágai hálaadó szentmise előtt teletűzdelték az oltárt „Istent és a diktatúrát nem lehet egyszer szolgálni”, feliratokkal.
Meghiúsult elvtársi csók
Rockzenekarát ezután kitiltották a nyilvános helyekről, a börtönbüntetést pedig egy amnesztiának köszönhetően úszta meg. A munkanélkülivé vált fiatal zenész amerikai felesége, Marsha révén kapott felkéréseket arra, hogy nyugati filmekhez szerezzen zenét. Négy év után léphetett újra színpadra, de csak rövid ideig, mert a cseh tévé által élőben közvetített könnyűzenei koncerten beleüvöltötte a mikrofonba, hogy „Minden országnak olyan kormánya van, amilyet megérdemel!”. Ezúttal a rendszerváltás miatt úszta meg a börtönt. Ekkor került még szorosabb kapcsolatba Václav Havellel. – Azok voltak a boldog idők, amikor farmerban jártunk a Hradzsinba, rollerrel száguldoztunk az elnöki iroda folyosóin” – sóhajtott fel nemrég. Sok ideje nem maradt az álmodozásra, mert a szövetségi parlament képviselőjeként az 1968 óta Csehszlovákiában állomásozó szovjet csapatok mielőbbi kivonulását intézte. És követelte.
– Életem eddig legboldogabb napja 1991. június 25. volt, amikor kikísértem a Prágához közeli katonai repülőtérre Eduard Vorobjov vezérezredest, a hazánkból utolsó megszálló katonaként távozó szovjet középső hadseregcsoport parancsnokát. Búcsúzáskor meg akart csókolni, de úgy néztem rá, hogy visszahőkölt. Kisvártatva elrepült, én meg valósággal száguldottam a Vencel térre, ahol felléptem az Agyő, Vörös Hadsereg örömkoncerten – írta egyik blogjában.
Állta a szavát: amint eltakarodtak a szovjet katonák, otthagyta a nagypolitikát. Igaz, csak részben. Zenészként és sikeres zeneszerzőként, de Havel tanácsadójaként is folytatta, egészen addig, ameddig az államfő nem távozott a posztjáról.
Nemrég éppen az ő biztatására tért vissza a közéletbe. Arra a bizonyos miértre a minap igy válaszolt: – Sosem feledem, hogy azon a júniusi búcsúzkodáson odajött hozzám egy KGB-tiszt és azt mormolta, hogy ne örvendezzek, mert visszatérnek, de nem katonai egyenruhában. Ami nem lenne baj, ha nem a régió visszahódításáról álmodoznának. Résen kell hát lennünk – vélekedett, majd hozzátette: – Az sem mellékes, hogy Václav Havel híveként és eszmetársaként mindig fontosnak tartottam az emberi jogok, a legkülönbözőbb kisebbségiek esélyegyenlőségének érvényesülését. Amikor a kormánypárti zöldek felkértek erre a posztra és az exelnök valósággal nógatott, rövid gondolkodás után igent mondtam.
– Sokasodnak a társadalmi feszültségek nálunk is. A gazdasági válság valósággal melegágya a szélsőséges nézetek és cselekedetek elburjánzásának. Két évtizede, a néhai Csehszlovákiában egyetlen pofon nélkül ment végbe a rendszerváltás. Hiszem, hogy a mostani súlyos helyzetben is felülkerekedik a józan ész és az emberség. Ilyen reményekkel készülök a chomutovi gettóba, s ezért vállaltam el a miniszteri posztot is – írta az elmúlt hét végén.
