Az elnök ellen tüntettek most is
Nagyrészt az iszlamista hatalom elleni tiltakozás és a nosztalgia jegyében telt el Egyiptomban péntek, a Hoszni Mubarak exelnök rezsimjét elsöprő 2011-es forradalom kitörésének második évfordulója. Demonstráció az ország több nagyvárosában is volt: csak Kairóban tízezrek mentek az utcákra a tavalyelőtti forradalom jelszavaival. A „Lelépni, lelépni!”, „Az emberek a rezsim végét akarják!” hallatán az egyszeri fültanúnak az volt az érzése, hogy a tüntetők az arab tavasz jeleneteit állítják színpadra, de voltak olyanok, akik a jelenlegi iszlamista hatalomra szabták át a követeléseiket – írja a New York Times. Ezek között a követelések között előkelő helyen szerepelt Mohamed Badie-nak, a Muzulmán Testvériség szellemi vezetőjének a távozása, ami az amerikai lap szerint azt jelzi, hogy a Mubarak-rezsim helyét az új elnök, Mohamed Murszi és a mögötte álló konzervatív mozgalom vette át a tüntetők célkeresztjében. A problémákért mindenki kitartóan a kormányt teszi felelőssé.
Erőszak már napkelte előtt volt balhé: Murszi ellenzékének hívei Kairóban, Alexandriában és Szuezben is összecsaptak a rohamrendőrökkel, Iszmailában pedig felgyújtották a Muzulmán Testvériség politikai szárnyának, a Szabadság és Igazság Pártnak a székházát. Murszi ellen a két közkeletű vád a forradalom elárulása és a hatalom kisajátítása vagyis hogy ugyanazt csinálja, mint Mubarak, csak éppen vallási köntösbe öltözteti a diktatúrát. Erről Karim Abadir, az ellenzéki liberális Szabad Egyiptomiak párt egyik vezetője mondja, hogy jó, katonai diktatúra nincs már, de helyette alakul a teokratikus hatalom. Abadir pártja sátort vert a Tahrír téren, és igaz ami igaz, az ellenzék szereti a magáénak vallani a forradalmat: a tüntetők egy része pénteken rögtönzött ellenőrzőpontokat állított fel, ahol „igazoltattak” mindenkit, aki csak be akart menni a tavalyelőtti forradalom központi helyszínére. Mások – például a Guardiannek nyilatkozó Karim Ali – azt mondják, hogy „személyes ügyről”, Ali és társai „bosszúból dobálják a köveket, mert a rendőrök ugyanolyan brutálisak, mint két éve voltak. A forradalom Mubarak lemondásáig tartó 18 napja alatt 800 ember halt meg. Mubarakot tavaly életfogytiglanra ítélték, amiért a vád szerint a biztonsági erők többek között az ő parancsára a tüntetőkre lőttek. (Mubarak fellebbezésének két hete helyt adtak, így az exelnök ügyét nemsokára új bizonyítékok nélkül, de újra fogják tárgyalni Kairóban.)
Az indulatokat csillapítandó a Muzulmán Testvériség pénteken távolmaradásra szólította híveit a Tahrír tértől. Csütörtök óta az összetűzéseknek több száz, eddig összesen 379 sérültjéről tudni; a tüntetők ellen több nagyvárosban könnygázt vetettek be. Péntek esti kórházi bejelentések szerint a szuezi összetűzésekben öt ember meghalt.
Murszi vétkei számosak: az elnököt vádolják, amiért rohamléptekben nő a munkanélküliség, amiért omlik össze az infrastruktúra – csak december óta hetvenen haltak meg különféle vonatbalesetekben –, és persze ott az arrogancia, amellyel az elnök lenyomta az ország torkán az új alkotmányt, és az a dekrétumcsomag is, amellyel gyakorlatilag törvény felett állónak nyilvánította magát. Hívei szerint ennek ellenére az elnöknek kell még időt adni; ahogy a Mubarak alatt politikai fogoly, most imám Hossam Deeb mondja, a forradalom egyelőre inkább lelki szinten ért el sokat – értsd: Egyiptom minden bajáért az alig fél éve beiktatott elnököt nem lehet felelősségre vonni. Ami biztos, hogy a gazdaság megsínyli a feszültséget: Egy taxis azt mondja, őt nem érdekli az alkotmány, az viszont nagyon is, hogy a sorozatos balhék miatt a turisták már nem jönnek, legalábbis nem annyira szívesen, mint 2010 előtt; a számuk 22 százalékkal csökkent tavalyelőtthöz képest.
Az ország eközben már inkább az áprilisi parlamenti választásokra vár. Ennek a fő kérdése, mire lesz képes az ellenzék: bár sokan remélik, hogy a megméretésen sikerül megtörni vagy legalábbis valamennyire kiegyensúlyozni a iszlamisták térnyerését, ehhez még széles körű, működő ellenzéki együttműködésre van szükség. Ennek az összefogásnak ugyan volt már jele és ernyőszervezete is az alkotmány körül folytatott, késhegyig menő vitákban, de így is kérdés, hogy ez elég lesz-e Mursziékkal szemben.
