Az eredményeket legkorábban hétfőn hozzák nyilvánosságra; az előzetes adatok szerint az „igen” szavazatok 70 százalék feletti többséget kaptak – elég alacsony, mintegy 30 százalékos részvétel mellett. A december 15-i első fordulóban, amikor egyes tartományok és nagyvárosok lakói már az urnákhoz járulhattak, 56 százalékos volt az „igen” többsége.

A Nemzeti Megmentés Frontja vezető ellenzéki tömörülés csalásokra hivatkozva vizsgálatot követel, de ennek megfigyelők szerint vajmi kevés következménye lesz. – A népszavazás nem az út vége, csak egyetlen csata. Tovább harcolunk az egyiptomi népért – mondta az AFP-nek a front képviseletében Abdel Ghaffer Shokr. Ellenzéki csoportok, valamint az utcán, összecsapásoktól sem mentes megmozdulásokon tüntető tömegek már az alkotmányozó testület munkáját, az alaptörvény tervezete elfogadásának módját, valamint a szöveg tartalmát is kifogásolták. Sokan attól tartanak, hogy a muzulmán vallástudósok túl nagy befolyást kaphatnak a saria, az iszlám jog értelmezésé­ben. (Maga a saría az előző évtizedekben is kitüntetett szerepet kapott az egyiptomi alkotmányban.)

– Továbbra is polarizált marad az egyiptomi politika, az alkotmány pedig ugyan fontos, de csak egyetlen dokumentum az ország történelmi tapasztalata szerint – mondta lapunknak Csicsmann László. A Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának dékánhelyettese emlékeztetett az 1971-es szadati alkotmányra, amely szabadságjogokat biztosított, de ezeket a rendkívüli állapotról hozott törvény csorbította. – Az új alkotmányból az derül ki, hogy továbbra is erősek maradnak az elnök jogkörei, így a parlamenti választások jelentősége is kisebb – állítja a Közel-Kelet-szakértő.

Ahogyan az elmúlt hónapok fejleményei folyamatosan is, a mostani referendum is egyfajta bizalmi szavazást jelentett Mohamed Murszi elnök politikai hátországa, a Muzulmán Testvériség, illetve politikai szárnya, a Szabadság és Igazságosság (FJP) teljesítményéről. – Bár a Muzulmán Testvériség továbbra is a legszervezettebb erő, az iszlamisták sokak szerint nem tudják megfele­lően menedzselni az országot – magyarázta Csicsmann.

Az állandóan változó politikai erőtérre és egyben a hatalmi ágak közötti huzavonára jellemző, hogy nem sokkal a népszavazás kezdete előtt lemondott Mahmud Mekki alelnök, arra hivatkozva: bírói háttere nem fér meg politikusi tisztségével. Ugyanakkor az alelnöki posztot az új alkotmány már nem is tartalmazza. Faruk el-Okda, a központi bank kormányzója ugyanakkor vasárnap cáfolta lemondásának hírét, amelyet előző nap jelentett az állami televízió. Murszi vasárnap közölte annak a 90 politikusnak a nevét, akiket jogában állt kinevezni a felsőházba. Elsősorban nem iszlamistákról van szó, ellenben a korábban megválasztott 180 felsőházi tag döntő többsége viszont iszlamista.

Rendőrök a Mohamed Murszit ábrázoló plakát mögött, amit az egyiptomi államfő hívei helyeztek el Kairóban, az alkotmánybíróságnál