A világ nem elég: a Facebook beszáll a politikába is
A Facebook vezetése hétfőn adta be a kérelmet az amerikai Szövetségi Választási Bizottsághoz, hogy politikai akcióbizottságot (PAC) indíthasson. Az FB PAc, Ha bejegyzik, a cég ezen a politikai akcióbizottságon keresztül adhat legálisan pénzt a neki szimpatikus pártoknak és jelölteknek. „Az FB PAC lehetővé teszi munkatársaink számára, hogy hallassák a hangjukat a politikában is, olyan jelöltek mellett, akik kiállnak célkitűzéseinkért egy nyílt, sok szálon kapcsolódó világban” – állítja a Facebook.
Politikai akcióbizottságokat (pac) alakítani egyébként nem számít ritkaságnak az amerikai üzleti életben; a Google már öt éve megcsinálta magáét, és a 2010-es időközi választásokon már 300 ezer dollárt adott politikai favoritjainak. (Jelöltenként ötezer, pártonként tizenötezer dollár a maximális támogatás összege.)
Nem mintha a Facebook eddig sajnálta volna a pénzt és az időt a politikától: csak az év első hat hónapjában félmillió dollárt költött lobbitevékenységre, de befolyásszerzési kísérletre utal az is, hogy a cég vezetésében egyre több politikai veterán kap helyet. Nemrég Joe Lockhart, Bill Clinton volt elnök egyik sajtóattaséját szerződtették kommunikációs igazgatóhelyettesnek. A Facebook washingtoni irodáját pedig George W. Bush kabinetfőnök-helyettese, Joe Kaplan vezeti – és ha mást nem is, eligazodni ők kitűnően tudnak a politikai útvesztőkben és emailcím-gyűjteményekben.
Mindez sokat elárul arról, a Facebook miért most áll elő a politikai akcióbizottság ötletével. Washingtoni körökben egyre többen gondolják úgy, hogy a közösségi háló túlnőtte magát, és ezért korlátozni kell, ami az alapító Marc Zuckerbergnek és társainak nyilván vajmi kevéssé van ínyére – főleg, hogy intő példának ott van a Microsoft, amely éppen akkor indult el a lejtőn lefelé, amikor először áldozatul esett a trösztellenes törvényeknek, de a Google is. Ennek elnöke, Eric Schmidt először öt napja állt egy szenátusi bizottság elé, ahol arról faggaták, hogy a keresőmotorjával befutott cég visszaél-e nyomasztó piaci fölényével a verseny korlátozásért, és manipulálja-e a keresési eredményeket az üzleti haszon érdekében.
Hogy előbb-utóbb a Facebookot pórázra kellene fogni, azt egyébként nem is Amerikában, hanem Franciaországban pendítették meg először. Nicolas Sarkozy elnök legalábbis ennek jegyében hívta meg Zuckerberget Schmidttel és négy másik internetmogullal együtt a májusi G8-csúcsra Deauville-be, ahol személyesen is előadhatta, szeretné, ha világszerte mielőbb megszületnének az internet korlátozásáról és a szerzői jogok védeleméről szóló törvények – persze kormányzati égisz alatt. (Felvetése finoman szólva nem aratott osztatlan sikert: a Google-vezér frappánsan hülyének titulálta a születendő korlátozásokat, amelyekkel szerinte egy-egy kormányzat gyakorlatilag véget vet a világháló fejlődésének.)
Aggályok a Facebook és a Google térhódítása kapcsán ráadásul már nem csak politikai körökben merülnek fel. Vezető német napilapként a Süddeutsche Zeitung nemrég hosszú vezércikkben kívánta a Facebook halálát, mondván, a technikai fejlődésnek – amelyet a Google-vel folytatott rivalizálás is gerjeszt – a magánszféra esik áldozatul. A Zuckerberg által minap bejelentett változások szerint ugyanis a Facebookról lelépni a jövőben egyszerűen felesleges lesz: a like és a chat mellett lehet majd zenét hallgatni, filmet nézni és híreket olvasni is, nem beszélve arról, hogy ha akarjuk, a közösségi háló a mobiltelefonunk GPS-én keresztül követni tudja, mikor hova megyünk, és egy gombnyomásra digitális térképet is rajzol az útvonalról. (Ami a nyomkövetést illeti, azt a Facebook egyébként állítólag már tökélyre is fejlesztette. Egy ausztrál hacker legalábbis azt állítja, hogy néhány cookie-val a közösségi háló kijelentkezés után is követi, mikor hova lépdelünk az interneten. Ez a figyelmeztetés nem vaklárma volt: a Facebook sietve válaszolt a vádakra, és ki is javította a malőrt.)
