Nincs még egy olyan gyenge gazdaság a régióban, mint Magyarországé – ezzel a lesújtó helyzetjelentéssel indítja legutóbbi Magyarországról szóló cikkét az Economist. A brit gazdasági lap a tizenkét százalékos munkanélküliségen és a hatszázalékos infláción túl emlékeztet a befektetők nyugtalanságára is, amelynek kilenc százalékra sikerült feltornásznia a tízéves államkötvények hozamát.

Bár Orbán Viktor miniszterelnök 2020-ra egymillió új munkahelyet ígért, eddig mindössze ötvenezret sikerült teremtenie, és nagyrészt azt is csak azzal a közmunkaprogrammal, amely a résztvevőket arra kényszeríti, hogy árkokat ássanak, vagy kaszáljanak – vagy elveszítik a szociális támogatásukat. Eközben a Fidesz egyre kétségbeesettebben présel ki magából új elképzeléseket, és amikor kiderül, hogy ezek vajmi kevéssé működnek, új adókat álmodik meg: az egészségtelen élelmiszerekre kivetett chipsadó után most a telefonhívásokra vet ki sarcot – idézi fel az Economist.

A lap szerint a nyolcévnyi korrupt és rest szocialista kormányzáson persze csak súlyosbított az euró válsága, de a Fidesz mentségei így is vészesen kezdenek fogyni. Bőszen optimista költségvetési tervek mellett hónapok óta folyik a vita a jegybankról, az IMF-fel kötendő hitelmegállapodás pedig el se kezdődött, noha Magyarországnak 15 milliárd dollár kellene a devizaadósság újrafinanszírozásához. A parlamentben ennek ellenére késik a jegybanktörvény elfogadása, miután az Európai Központi Bank jelezte, nem elégedett a tervezett változtatásokkal, a piacok pedig gyorsan reagáltak a helyzetre: az euró árfolyama 300 forint fölé kúszott.

Ha elmarad az IMF-megállapodás, Magyarország veszélyesen kiszolgáltatottá válik olyan eseményeknek, mint a fenyegető görög csőd vagy a spanyol bankok válsága – figyelmeztet az Economist, amely szerint van azonban jó hír is. Az Európai Unió visszavonta a kohéziós alapok felfüggesztéséről szóló javaslatot, miután az új keletű előrejelzések szerint a költségvetési hiány idén mindössze 2,5 százalék lesz.

A magyar gazdaság kötéltáncának politikai és pénzügyi okai egyaránt vannak. A befektetőket a hideg rázza a visszamenőleges hatályú adóktól, és bár a kormánynak változtatnia kellene a gazdaságpolitikáján, a jelek mind folytatásra utalnak: a terjeszkedő, intervencionista államra, új törvények áradatára és kiszámíthatatlanságra – hangzik a brit gazdasági lap helyzetértékelése.

Orbán azt ígérte, hogy felszámolja a szocialista korszakból fennmaradt hálózatokat, de az egészből csak annyi lett, hogy az eddigi magyar oligarchákat a Fideszhez hű emberek váltották. Megfigyelők szerint intézményesült a korrupció, a keményvonalasok pedig faltörő kosként viszik át a kulturális programjukat. A Hitler-szövetséges Horthy Miklósnak szobrokat állítottak és egy teret is elneveztek róla, ősszel pedig három szélsőjobboldali írót emelnek be a nemzeti tantervbe – sorolja az Economist, külön megemlékezve a Romániával a Nyirő-újratemetés miatt újra hűvösre fordult kapcsolatokról.

Az Economist cikke azzal zárul, hogy a magyar fiataloknak már a fele gondolkodik a kivándorláson. „Magyarország menekvése a modernitástól azokat kényszeríti exodusra, akikre az országnak a leginkább szüksége van” – írja végkövetkeztetésében a brit gazdasági lap.