Az arab tavaszra pénzt költ, Kadhafira helikoptereket küld a G8
A két ország egyértelművé tette, hogy harci helikoptereket is küld Líbiába, amelyek a repülőgépeknél pontosabb támadásokat tudnak végrehajtani a polgári lakosságot veszélyeztető Kadhafi erői ellen. Dmitrij Medvegyev orosz elnök felajánlotta, hogy közvetít Líbiában, latba veti befolyását, de a résztvevők ezt óvatosan fogadták, s a konferencia zárása utáni nyilatkozatok inkább összezavarták a képet. Ám Moszkva is úgy véli, ahogy a G8-as nyilatkozat: Kadhafinak mennie kell.
Az orosz diplomácia ezt mozdítaná elő, anélkül, hogy a líbiai vezetővel egyezkedne. Medvegyev azt mondta, erre felhatalmazást is kapott, míg Sarkozy arra utalt, hogy nincs szükség közvetítésre. A záróközlemény szerint viszont egyetértés alakult ki arról, hogy a polgári lakosság ellen elkövetett bűnökért a felelőseket nemzetközi bíróság elé kell állítani. Ami a boszniai szerb Ratko Mladics elfogása után éppenséggel nem tekinthető üres fenyegetésnek. A Varsóba tartó Obama ugyanakkor azt mondta, számít az oroszokra a líbiai rendezésben.
Az egyiptomi és a tunéziai vezetők viszont rendkívül elégedetten távoztak Deauville-ből, a csúcsértekezlet színhelyéről. Hiszen a nyolcak, és köztük persze a különösen érintett európaiak leszögezték: támogatják a demokratikus változásokat. S lényegében az EU elvei alapján értékelik át a kapcsolatokat. A támogatást a demokratikus átalakulás üteméhez mérten adnák, ahogy történt az a kelet-európai fordulat után is. Ráadásul nem csak pénzről van szó, bár annak összege sem mellékes. Nicolas Sarkozy összesen negyvenmilliárd dollárt említett, amelynek felét a nemzetközi fejlesztési bankok adnák össze, köztük az Európai Fejlesztési Bank (EIB), és a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), amelynek tevékenységét kiterjesztik erre a térségre. A negyvenmilliárd dollár másik fele kétoldalú megállapodás keretében érkezhetne a térségbe 2013-ig.
A kapcsolatrendszer is új formát ölthet. Ez részben európai önérdek: az utóbbi hetekben sok feszültséget keltett a bevándorlási hullám. A menekültek áramlását helyi viszonyok javítása révén mérsékelnék, ami részben kölcsönös előnyökkel járhat, ha például Észak-Afrika a megújuló energiák forrásává válik, vagy ha bővülnek a kereskedelmi kapcsolatok.
Amerika is aggódik az eurozóna miatt
Az unió meghívott vezetői, Herman Van Rompuy, a Tanács és José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke igen elégedetten beszéltek az G8-csúcs eredményeiről, ideértve a gazdasági kérdések kezelését is. Amúgy a tőzsdék is viszonylag jól fogadták, hogy a nagy adósságok lefaragása mellett hitet tettek a nyolcak, akárcsak a növekedést serkentő innováció, kutatás-fejlesztés és általában a zöld technológiák mellett. Igaz, hozzátették, hogy az érzékelhető fellendülést a megemelkedett nyersanyagárak veszélyeztetik.
Barack Obama amerikai elnöknek – aki a pénteki csúcs után sietve átrepült Varsóba – az euró-dollár árfolyam aggasztó mértékű ingadozására utaló megjegyzése is jelezte, hogy az eurózóna válságkezelésének módja és üteme nem arat osztatlan globális sikert. Igaz, pénteken az Egyesült Államokból sem érkeztek lelkesítő gazdasági hírek, miközben a görög politikai erők nem jutottak egyetértésre a válságkezelésben. Ez pedig súlyosbítja a helyzetet, hiszen Jean-Claude Juncker, az eurócsoport luxemburgi elnöke a G8-as tanácskozással egy időben arról beszélt, hogy a Nemzetközi Valutaalap egyelőre nem folyósítja a hitel következő részét, mert Athén nem teljesít megfelelően. Így viszont vagy az eurózónának kell újabb hitelt adnia Görögországnak, amivel szemben egyre nagyobb választói ellenállás érzékelhető számos tagállamban, vagy a magánszektornak kell elengednie a görög adósság egy részét.
Az eurózónában attól tartanak, hogy ha Athén ténylegesen csődöt jelent, annak tovagyűrűző hatása beláthatatlan következményekkel jár és a krízis átterjed Spanyolországra vagy Olaszországra, miközben Írország és Portugália még nyomasztóbb helyzetbe kerül. A nehéz kérdésre mindenesetre azt a választ adta Deauville-ben Nicolas Sarkozy, hogy ha a magánbefektetők önként belemennek az átütemezésbe, a tartozás egy részének leírásába, az nem tekinthető „átstrukturálásnak”, vagyis a csőd nyílt beismerésének. Amivel leginkább arra célzott, hogy az IMF döntésének fényében aligha görgetheti a problémát még sokáig maga előtt az EU.
