Az esetről csütörtökön, a német tartományok belügyminisztereinek tanácskozásán számolt be sebtében összehívott sajtótájékoztatóján a szövetségi belügyminiszter. Thomas de Maiziere akkor még nem tudta megmondani, hogy robbanóképes volt-e a gyanús csomagban talált szerkezet, ki lehetett a feladója, és hogyan került a windhoeki repülőtér csomagraktárába.

Egy nappal később kiderült, hogy a "pokolgép" ártalmatlan csali volt csupán. Elmar Thevessen, a ZDF televízió terrorizmus-szakértője - még a hivatalos belügyi értesülés publikálása előtt - kiderítette, hogy a veszélytelen szerkezetet egy kaliforniai kisvállalat készíti. A Copello cég termékeivel szokták erre illetékes hatóságok tesztelni a repülőterek biztonsági előírásainak betartását, a csomagkezelő személyzet éberségét.

Nos, a windhoeki reptér alkalmazottai jól vizsgáztak, hiszen feltűnt nekik a címzés nélküli csomag, amely egy Münchenbe induló német légi járat utasainak a poggyásza között hevert. A gyanús darabot átvilágították, és megdöbbenve látták, hogy a belseje egy időzítő szerkezetet, akkumulátort és kábeleket rejt. Az utasokat kiparancsolták az Airbusból, hét órán át várakoztatták őket, az Air Berlinnek közben egy különgéppel újabb hajózó személyzetet kellett Windhoekba küldenie, mert az eredeti pilótáknak és kísérőknek közben lejárt a munkaidejük.

Ez is meglehetősen kellemetlen, az viszont már egyenesen kínos, hogy a német hírszerzés és belügy csak órákkal azután értesült az igazságról, hogy Larry Copello cégvezető értesítette az amerikai hatóságokat: az ő "termékük" keltett riadalmat Windhoekban és Berlinben. A német bűnügyi hivatal (BKA) emberei hiába utaztak Fokvárosból még csütörtökön a namíbiai fővárosba, fogalmuk sem volt a repülőtéren talált csomag tartalmáról - feltehetőleg életükben nem láttak még olyant.

Erre utal a belügyminiszter péntek déli tájékoztatója, amelyen de Maiziere meglehetősen szánalmas benyomást keltett. A megrökönyödött újságírók előtt azt állította: nem tud róla, hogy a nyilvánvalóan megtervezett "hamis pokolgép-riadóba" német illetékes szervek is be lettek volna avatva. "Ám a vizsgálat természetesen erre is ki fog terjedni" - tette hozzá.

Egyelőre nem lehet tudni, ki volt az értelmi szerzője és végrehajtója a windhoeki "vaklármának". Kevésbé tűnik valószínűnek, hogy a namíbiai hatóságok akciójáról lenne szó; a helyi rendőrség nem erősítette meg a windhoeki repülőtér ilyen értelmű állítását. A legéletszerűbbnek az a feltevés látszik, hogy az amerikai fél keze van a dologban. Ez a verzió nem túl jó fényt vetne a régi, megbízható szövetségeseknek számító Németország és Egyesült Államok viszonyára: akár kisebb diplomáciai feszültséget is okozhatna, ha bebizonyosodna, hogy Washington nem avatta be időben a BKA-t vagy a német hírszerzést (BND) a tervezett éberségpróbába.

Amely ráadásul kellemetlen helyzetbe hozta de Maiziere-t is. A szövetségi tárcavezető éppen csütörtökön délelőtt, órákkal a windhoeki hír érkezése előtt hurrogta le tartományi kollégáit egy, a fokozott terrorveszély nyomán ismét előtérbe került kérdésben. A miniszterek többségével ellentétben úgy vélte, hogy nincs szükség a terrorgyanús személyekről gyűjtött titkosszolgálati adatok hosszabb időn át történő számítógépes tárolására. Pénteken viszont már ő is egyetértett tartományi kollégáival, és egyhangúlag elfogadott közös nyilatkozatban szólították fel a szövetségi igazságügyi minisztert egy ilyen törvény sürgős megszövegezésére. A lépést de Maiziere az ország terrorellenes védelmi képességén támadt "hézaggal" indokolta.

A bökkenő ott van, hogy az igazságügyi tárcát a kisebbik koalíciós partner, a liberális FDP birtokolja. Ennek vezetői pedig - élükön Sabine Leutheusser-Schnarrenberger miniszterrel - mereven ellenzik a titkosszolgálati adatok huzamosabb időn át történő "készletszerű tárolását", amint azt a CDU/CSU forszírozza. A korábbi jogszabályt, amely lehetővé tette az adatok hat hónapig való tárolását, az alkotmánybírság idén márciusban megsemmisítette. Kérdés, hogy a tárcavezető és az alkotmánybírák megmásítják-e álláspontjukat a Windhoekban történtek nyomán.