A magyar uniós elnökség gyakran emlegetett két kiemelt célja még megvalósulásra vár, alig két héttel a június végi előtt. Érdekes módon a reménytelenebbnek látszó ügy, a horvát csatlakozási tárgyalások lezárása ígér sikert. Az európai gazdasági kormányzás javítását, a stabilitási és növekedési paktum reformját szolgáló, s ezért a sürgős ügyek közé sorolt hat jogszabálynak az elfogadtatása lényegében intézményközi viták nyomán holtpontra jutott. Egyelőre nem látszik, hogyan lehet ebből a helyzetből kitörni a jövő héten, amelynek elején a pénzügyminiszterek tanácskoznak, közepén az Európai Parlament  ülésezik, a végén pedig az állam-, és kormányfők csúcstalálkozót rendeznek.

Az egyeztetési maratonnal a magyar elnökség utolsó napjai minden eddiginél mozgalmasabbá, izgalmasabbá válhatnak. Az egyre aggasztóbb görög válság árnyékában találkoznak hétfőn Luxemburgban a pénzügyminiszterek, aztán összeülnek a külügyminiszterek, akik  kedden az általános ügyi tanácsban alakíthatnak ki álláspontot a horvát csatlakozásról. Ha az kedvező kimenetelle zárul, akkor össze lehet hívni a kormányközi konferenciát a tárgyalások tényleges lezárására, a maradék négy fejezet befejezésére. Az Európai Bizottság ugyan azt javasolja, ismerjék el a horvátok erőfeszítéseit a feltételek teljesítésére a tagországok, de még nem jutottak konszenzusra.

José Manuel Barroso bizottsági elnök pénteken azt mondta, hogy a jövő heti miniszteri találkozón létrejön a megállapodás. Sőt, már gratulált is a Brüsszelben tartózkodó Ivo Joszipovics horvát elnöknek. A vita  a Tanácsban jórészt arról folyik, miként ellenőrizzék a horvát folyamatokat a tárgyalások lezárása és a belépés között, s milyen biztosítékokat építsenek be, ha Zágráb visszalépne, vagy nem haladna a reformokkal az ígért iramban.

A leginkább aggódó hollandok például alighanem utolsóként igyekeznek majd ratifikálni a csatlakozási szerződést.  Abban ugyanis egyetértés van, hogy a belépés után már nem kívánják megfigyelés alatt tartani Horvátországot, mert ez a módszer Bulgária és Románia esetében nem vált be.

A gazdasági válság, s annak kezelése nyomán a magyar elnökségre jutott a tavaly szeptemberben az Európai Bizottság által kidolgozott jogalkotási javaslatcsomag átvezetése a brüsszeli útvesztőn, s a kormány egyértelművé tette, hogy e hat hónap legfontosabb eleme ez lesz.

Miután tavaszra a kormányok kialakították közös álláspontjukat, az Európai Parlamentben kétezer módosító indítványt terjesztettek elő a képviselők, majd megkezdődtek az intézményközi egyeztetések, amelyek most fejeződtek be. Mint brüsszeli források megjegyzik: amit sikerült elérni, az ígéretes, de nem sikerült közös nevezőre jutni, s egyelőre nem világos, hogyan tovább. A törvényhozás liberális csoportja szerint a labda a Tanács térfelén van, ám a magyar elnökség úgy véli, hogy engedményeik végére jutottak a tagállamok.

A tárgyalások levezényléséről Brüsszelben nagy elismeréssel beszélnek. A hatalmas "anyagfolyamot" a magyar elnökség a megfelelő mederbe terelte, s hat jogszabályból ötben egyetértésre juttatta a feleket, ám a hatodikban egy betűn akadt fenn az egyezkedés, s emiatt alakult ki makacs szembenállás. Az Európai Parlament (EP) a jövő héten, még a csúcs előtt szavaz. Kérdés, megpróbálkoznak-e egyes képviselők olyan módosító indítványokat előterjeszteni, amelyek elfogadják a tagállami álláspontot, vagy a Tanács tesz-e még gesztusokat, esetleg hétfőn.

Ha marad minden úgy, ahogy most áll, akkor nem lehet tető alá hozni ezt a csomagot, s akkor a válságra adandó átfogó válasz többi elemének jogalapja sem születik meg. A nemzeti költségvetések előzetes egyeztetését szolgáló európai szemeszternek sincs sok értelme, ha nincs mögötte egy olyan új rendszer, amely a gazdaságpolitikai kilengéseket már megelőzni is szeretné, s ennek érdekében szankciókat is bevetne. S az intézmények éppen azon kaptak össze, miként szavazzanak a tagállamok a Tanácsban a büntetések hatályba lépéséről. Minősített többséggel döntsenek az intézkedésekről, vagy az intézkedések automatikusan lépjenek hatályba, hacsak minősített többséggel ellene nem voksolnak. Ez utóbbi módszert nevezik fordított szavazásnak, s ezen az f (vagy az angol reverse kifejezés miatt r) betűn  bukott meg az ügy, ami mögött persze hatalmi kérdés húzódik meg, meddig szólhatnak bele a tagállamok saját sorsuk alakításába.

Az automatikus büntetés szigorú alkalmazása mellett lándzsát törő Jean-Claude Trichet európai jegybankelnök gyakorta emlékeztetett rá, hogy a múlt évtized első éveiben Németország és Franciaország lazított a paktumon, hogy elkerülje a büntetést a deficitszabály megsértése miatt. Végül, mind ez ideig egyetlen tagországgal szemben sem alkalmaztak szankciókat.

Az EP azt akarja, hogy a stabilitási paktum keretében, a megelőző szakaszban is fordított elvű szavazást alkalmazzanak. A tagországok ezt élesen ellenzik. Miközben engedtek a hatos csomagnak a makrogazdasági egyensúlyra vonatkozó, s az eddigiekhez képest új, válság tanulságaként kidolgozott eljárást illetően, amelynek során elfogadnák ezt a voksolási módot.

- Milyen üzenetet küldene az EU a piacoknak, ha képtelen lenne megegyezni! – vetette fel Brüsszelben Martonyi János külügyminiszter. Az EP-ben sokan azt hangoztatják, hogy fontosabb lenne átgondolni a kérdéseket, mintsem elsietni a jogalkotást. Ilyen horderejű témákat évekig szoktak vitatni az EU-ban, de most erre alig több mint félévet szántak.
A hat jogszabály persze a mai adósságválságot nem oldja meg, de mai jellegű válság jövőbeli ismétlődésének elejét vehetné. S minthogy része az átfogó csomagnak, amelybe a pénzügyi mentőalapok is beletartoznak, a helyzet nagyon kényes. A piacokat most a görög csődhelyzet aggasztja, s az euróövezeten belüli súlyos ellentétek annak kezelését illetően. De  - mint brüsszeli források fogalmaznak - semmiről sincs megegyezés, amíg mindenről nincs.

A hat jogszabály

A stabilitási paktum reformja újításokat is tartalmaz, nagyobb figyelmet fordít a megelőzésre, az államadósság alakulására és a versenyképességi mutatókra. A hat jogszabály-tervezetből négy a stabilitási paktummal, tehát a költségvetési folyamatokkal, a deficit és az adósság mértékével, kettő pedig a megbillenő makrogazdasági egyensúlyokkal, például a folyó mérleg vagy a bérköltségek alakulásával foglalkozik, s utóbbi kettő új jogalkotásnak számít, egy pedig a nemzeti költségvetési kereteket határozza meg.

A négy fiskális szabályozásból az első kettő a stabilitási paktum megelőző és korrekciós mechanizmusát erősíti, ideértve most már új elemként az államadósság szigorúbb számon kérését. A harmadik csak az eurózónára vonatkozóan a büntetési tételeket sorolja, s azok elfogadását az úgynevezett fordított szavazáshoz köti, vagyis a szankciók életbe lépnek, hacsak minősített többséggel a tagállamok ellene nem voksolnak.  A negyedik tervezet új irányelvre tesz javaslatot, amely kötelezné a tagországokat, hogy a stabilitási paktum céljai érvényesüljenek a nemzeti költségvetési keretekben.

A két új gazdasági egyensúlyi rendeletből az első (vagyis a hatos csomagból az ötödik) a megelőzés és a korrekció lépéseit tisztázza, a második (azaz a hatodik) a büntetéseket taglalja az eurózóna országai számára. A valutaövezeten kívüli országok szankcionálása később kerül terítékre.