„Ki fognak végezni?" - kérdezte a férfi Charlie Burrows atyától, aki az elítéltek mellett volt a vesztőhelyre menet.

„Amikor azt mondtam neki, hogy igen, ezt már elmagyaráztam korábban, akkor sem lett izgatott. Nagyon csendes fickó volt. Csak annyit mondott, hogy ez nem helyes” - idézi fel a pap a kivégzett férfi útját a vesztőhelyre. - „A kocsiban vált paranoiássá. Azt képzelte, hogy az autóban fogják lelőni.”

Rodrigo Gularte koporsóját viszik a kivégzés után Nyimas Laula / Reuters

Gulartét még 2004-ben fogták el, amikor hat kilogramm kokaint próbált szörfdeszkákba rejtve kicsempészni az országból. Két társát a vallomása alapján elengedték, ők hazautazhattak, Gulartét azonban 2005 februárjában a Tangerang Körzeti Bíróság halálra ítélte. Tizenegy évig volt börtönben, ebből hetet töltött Nusakambangan szigetén.

Családja folyamatosan próbált kegyelmet kérni a mentális állapotára hivatkozva, amire az indonéz jog szerint van lehetőség. A hatóságok azonban kétszer is visszautasították a kérvényt, azt állítva, hogy csak a kirendelt orvos diagnózisát tudják elfogadni. A rokonok végig kitartottak amellett, hogy a férfi beteg, tizenévesen lett drogfüggő, és harmincas évei elején csatlakozott egy brazil drogkartellhez.

A kivégzett férfi rokonai a ravatalnál Nyimas Laula / Reuters

Gulartét a családtagok heteken keresztül naponta meglátogatták a fogva tartása alatt, ők arról számoltak be, hogy a férfi nem hitt abban, hogy valóban ki fogják végezni. Állítása szerint „hangok” azt mondták neki, hogy megsemmisítették az ítéletét, és műholdak kémkedtek utána a börtönben is. Unokatestvére, Angelita Muxfeldt az ausztrál Daily Mailnek mesélt arról, hogy Gularténak a kétórás látogatás alatt alig 10 percnyi tiszta pillanata volt.  „Végül letettem róla, hogy meggyőzzem. Békés volt és nem volt megrémülve. Lehet, hogy jobb volt így.” 

A család a jakartai kórház hullaházában vett végső búcsút Gulartétől.