A krimibe illő incidens nem egyedi eset, Írországban elkeseredett akciókkal tiltakoznak a kormány által bejelentett vízdíj ellen. A hír sokkolta az embereket, akik eddig lényegében ingyen jutottak vízhez, mivel a szolgáltatást egyéb adóbevételekből finanszírozta az állam.

Utcai piac Dublinban. Féltik a pénzüket Cathal McNaughton / Reuters

Ennek azonban hamarosan vége: a tervek szerint január elsejéig minden háztartásban felállítják a vízórákat, áprilistól pedig már csenget is a postás, táskájában a havi 23 és 48 euró közötti számlákkal, a háztartásban élők számától függően.

Alan Kelly környezetvédelmi miniszter szerint nem maradt más megoldás, a csövek elavultak, a rendszer felújításra szorul. A kormány szerint ennek finanszírozása a vízdíj nélkül csak úgy volna megoldható, ha növelnék a személyi jövedelemadót. Az íreket azonban nem hatja meg a kormány magyarázata, folyamatosak a „vízóraellenes kampányok”, és az elmúlt hónapban többször is utcára vonultak. A héten több tízezres tömeg bénította meg Dublint. Az emberek rendkívül dühösek, hogy a gazdasági válság nyomán bevezetett megszorítások után ismét megsarcolják őket, ráadásul olyan elemi dologért kell fizetniük, mint a víz.

– A számlák befizetése után alig vagy egyáltalán nem marad pénzünk. A vízdíj óriási megterhelés számunkra, fogalmam sincs, honnan fogjuk lecsípni ezt az összeget – nyilatkozta egy tüntetés résztvevője a The Guardiannek. Sokan állítják, hogy akkor sem fizetnek, ha ezért börtönbe kell vonulniuk. – Inkább a börtönt választom, de a számlát nem fogom kifizetni. Az édesanyám vállalta, hogy ez esetben vigyáz a 8 és 16 éves lányaimra, akikkel már közöltem, hogy anya talán börtönbe megy – mondta a brit lap munkatársának Suzanne Daly, egy Galwayben élő egyedülálló édesanya.

A helyiek azért is különösen dühösek, mert a nyugat-írországi városban egy parazita miatt közel egy évig ihatatlan volt a csapvíz, és a többség még most is palackozott vizet használ, vagy csapvizet kénytelen forralni. – Lenyeltük a megszorításokat, az ingatlanadót és minden más sarcot, amit az EU és az IMF megkövetelt a kormánytól. De most már elég – háborgott Daly.

Az emberek dühe valóban nem csupán a vízdíjról szól, hanem az elmúlt évekről. Írország 1980-tól kezdve közel három évtizeden át dinamikusan fejlődött, de a gazdasági válság idején Írországban kidurrant az addig hatalmasra duzzadt ingatlanbuborék, és a „kelta tigris” óriási bankadóssággal találta szemben magát. Két évvel később mentőcsomagot kellett kérnie az IMF-től és az Európai Uniótól, majd súlyos megszorítások következtek, hiszen a 67 milliárd eurós segítséget komoly feltételekhez kötötték.

Az országnak tavaly végül sikerült teljesítenie a válságkezelő programot, ám a tüntetők szerint a kormány a vízdíjat is azért találta ki, hogy fedezni tudja az adósságait. Ha ez sikerül is, súlyos árat fizethet érte. Enda Kenny miniszterelnök népszerűsége folyamatosan csökken, amióta bejelentették a vízdíjat. A kormány mégis hajthatatlan a vízdíj ügyében, pedig egyre inkább úgy tűnik: az embereknél betelt a pohár.