A Reuters egy Susi álnéven szereplő, a Fülöp-szigetekről érkező bentlakó bébiszitter példáján mutatta be az új szabályozás hátulütőit. A többgyerekes egyedülálló anya Katarban vállalt állást egy családnál, hogy el tudja tartani a saját gyerekeit. Több, mint egy évig hajnalban kelt és éjfél utánig dolgozott. Főzött, takarított és ellátott egy katari családot. Kéthavonta egy szabadnap járt neki, ami tulajdonképpen nyolc órányi kimenőt jelentett.

A helyzet azonban megváltozott, amikor a nő Nagy-Britanniába érkezett a családdal. Már egyáltalán nem kapott kimenőt, egy raktárszobában aludt két másik cseléddel. Megtiltották, hogy elhagyja a munkaadói házát és akár csak a kertbe is kimenjen.

A valódi neve elhallgatását kérő Susinak szerencséje volt, egy nap takarítás közben rábukkant az elkobzott útlevelére és megszökött.

"Kész voltam bármit megtenni a gyerekeimért" – mesélte egy londoni jótékonysági szervezet munkatársainak, akik segítettek neki.

Nagy-Britannia a történtek ellenére élenjárónak tekinti magát a rabszolgaság, a szolgaság és a kényszermunka elleni harcba. Márciusban fogadták el a rabszolgaság-ellenes törvényt, amely a kormány szerint a Susihoz hasonló áldozatoknak segít. 

A törvény kritizálói azonban azt állítják, hogy a jogszabály több ezer háztartási alkalmazott esetében megbukik ebben a tekintetben. A vízumra vonatkozó rendelkezéseivel ugyanis a munkaadókhoz láncolja az alkalmazottakat, és ezzel kiszolgáltatottá teszi velük szemben.

A kötött vízumok akaratlanul is "a rabszolgatartót erősítik az áldozattal szemben" - vélekedik a Modern Rabszolgasági Törvényt vizsgáló parlamenti bizottság egy tagja.

A Human Rights Watch emberi jogi szervezet a szabályozást a "kafala"-hoz hasonlítja. Ez a Perzsa-öböl országaiban működő, sokat vitatott vízumrendszer, amely az ENSZ szerint a munkával kapcsolatos visszaélések forrása, és el kell törölni.

"A rendelkezésre álló széles körű információk azt mutatják, hogy az ilyen vízumszabályozások megnehezítik, hogy az emberek segítséget kaphassanak" - mondja Izza Leghtas, a Rights Watch kutatója. "Nagyon bonyolult az érintettek számára, hogy kiálljanak és felvegyék a kapcsolatot a hatóságokkal, amikor a legnagyobb félelmük, hogy hazatoloncolják őket, és nem tudják tovább támogatni a családjukat."

Világszerte 53 millió háztartási alkalmazott dolgozik, akiknek 83 százaléka nő a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint. 15,000 és 16,000 közé tehető azoknak a száma, akiket Nagy-Britanniába hoznak évente főleg bentlakó takarítónőnek, szakácsnak, dadának, sofőrnek vagy kertésznek. További 200 ember diplomata-háztartások alkalmazottjaként kap vízumot a Belügyminisztérium szerint. 

Sokukat – Susihoz – hasonlóan kihasznál a munkaadójuk, bezárja őket a házba, és éhbért fizet nekik. Gyakran válnak fizikai vagy szexuális bántalmazás áldozatává. Az ellenzők szerint ebből a helyzetből még nehezebb kilépni a kötött vízumok 2012. áprilisi bevezetése óta, amellyel a brit kormány a bevándorlást kívánta csökkenteni.

"Egy magánháztartás különleges munkahelynek számít. Nem kell hozzá engedély, nincsenek ellenőrzések. Teljesen szabályozatlan" – magyarázza Kate Roberts, a Kalayaan elnevezésű jótékonysági szervezet munkatársa, amely a háztartási alkalmazottak jogainak szélesítéséért harcol. 

"Amikor mindenben a munkaadódra kell támaszkodnod – a tartózkodási státuszod, a vízumod, a munkád, az ismeretek a jogaidról tőle függ –, akkor különösen sebezhető helyzetben vagy."

Korábban a háztartási alkalmazottak az angliai letelepedés után munkáltatót válthattak. A mostani szabályozás szerint nincs joguk, hogy másnál helyezkedjenek el, hogy magukkal hozzák a hozzátartozóikat, vagy hogy hat hónapot meghaladóan tartózkodjanak az országban.

Ha elhagyják a munkahelyüket, még akkor is, ha ezt a bántalmazások miatt teszik, megszegik a bevándorlási szabályokat. Sok háztartásbeli számára az, hogy elveszíti a papírjait, a fizetését és a tetőt a feje felett, túl kockázatosnak tűnik.

A Belügyminisztérium szóvivője elmondta, hogy a tengeren túlról érkező háztartási alkalmazottak bántalmazása elfogadhatatlan. "A bántalmazás áldozatainak nem kell félniük segítséget kérni, nem fogják őket kitoloncolni" – nyilatkozta.