Mindig „kapitány” akart lenni. Negyvenegy évesen, miután 1965-ben elbukta a szenátori kampányát, határozta el, hogy az Egyesült Államok elnöke lesz. A republikánus politikus álma teljesült, beköltözött a Fehér Házba az USA negyvenegyedik elnökeként.

Elődeivel, Ronald Reagannel és Richard Nixonnal szemben a politikát nemes kötelességnek tekintette – ezt a portrét rajzolja a 91 éves George H. W. Bushról életrajzírója, Jon Meacham a most megjelent könyvben. A Destiny and Power (Sors és hatalom) azért érdekes, mert az idősebb Bush az egyedüli az elmúlt évtizedek amerikai elnökei közül, aki nem írt teljes életrajzot. A Pulitzer-díjas Meacham a volt államfő több mint harminc éven át vezetett, részben magnószalagra rögzített naplóit használta fel, de 2005 óta többször meginterjúvolta.

Apa és fia. Az idősebb George-ot zavarta az ifjabb retorikája Mike Stone / Reuters

Európai szemmel a legérdekesebb megnyilatkozás, hogy az idősebb Busht­ mennyire zavarta a hozzá elnökként többször is tanácsért forduló George W. Bush retorikája, így az Irakot, Iránt és Észak-Koreát a „gonosz tengelyének” nevező fordulat. Leszedte a keresztvizet az olyan neokonzervatív vezérekről is, mint Donald Rumsfeld volt védelmi miniszter vagy a „saját birodalmat építő” alelnök, Dick Cheney.

A II. világháborúban a haditengerészet légierejénél szolgált idősebb Bush gépét lelőtték a Csendes-óceán felett, a mai napig nem érti, hogy menekült meg. Élete legnagyobb, s máig feldolgozatlan tragédiájának a négyéves korában leukémiában elhunyt kislánya, Robin elvesztését nevezte. A könyvből kiderül, hogy kedveli az őt 1992-ben legyőző Bill Clintont. Akiről nem hallgatja el, hogy arcátlanul sokat beszél.