Meggyőző többséggel bólintottak rá a luxemburgi politikus kinevezésére kedden, a strasbourgi plenáris ülésen. 422 EP-képviselő szavazott igennel, 250-en voksoltak nemmel, 47-en tartózkodtak.

A szavazás előtt az 59 éves Juncker bemutatta politikai és gazdasági elképzeléseit, három nyelvet (angol, francia, német) is váltogatva a felszólalása közben. Az európai növekedés elősegítése érdekében 300 milliárd eurós befektetési programot sürgetett a következő három évben, a köz- és a magánszféra együttműködésével. Beszélt arról is, hogy alapjogi és jogállamisági kérdésekkel foglalkozó EU-biztosi tárcát akar létrehozni, a közös európai értékek védelme jegyében.

Juncker programismertetését balközép, jobbközép és liberális EP-képviselők is méltatták. Ez máris előrevetítette, hogy meglesz a jóváhagyáshoz szükséges többség.

Noha a strasbourgi plenáris ülésen a papírforma érvényesült, Jean-Claude Juncker győzelmét a szokásosnál izgalmasabb politikai „szappanopera” előzte meg. A június végi brüsszeli EU-csúcson 26:2 arányban őt jelölték a miniszterelnökök, csak Cameron és Orbán voksolt nemmel (a szavazást Cameron kényszerítette ki). Így állhatott kedden a volt luxemburgi kormányfő az EP plenáris ülése elé, ahol a 751 törvényhozó legalább felének (376) a voksát kellett elnyernie.

Teljes szívvel csak saját pártcsaládja, a jobbközép Európai Néppárt áll ki Juncker mellett, de előre támogatást ígért neki a másik nagy frakció, az európai szocialisták is. Igaz, ők inkább az eszükre hallgatnak: főleg azért szavaztak a luxemburgi politikusra, mert ezzel a parlament által kiötlött „csúcsjelölti rendszert” betonozták be. E szerint az EP-választáson legtöbb mandátumot szerző frakció (ezúttal az Európai Néppárt) jelöltjéből lesz az európai bizottsági elnök.

A szocialisták csúcsjelöltje, Martin Schulz őszintén ki is mondta Juncker múlt heti parlamenti meghallgatásán: „Azt akarom, hogy egy nap szociáldemokrata legyen a bizottság elnöke. Ezért kell most keresztülvinnünk ezt az elvet.”

A néppárti és a szocialista hátszélhez hozzáadódott a liberális EP-frakció és részben a zöldek támogatása is. Nemmel voksolt viszont az Európai Konzervatívok és Reformerek frakció (ECR, idetartozik Cameron Konzervatív Pártja is) és a radikális baloldal (GUE). Sőt, előre tudni lehetett, hogy lesznek a pártfegyelemmel szembeszegülő kiszavazók is, például az Európai Néppártból a fideszes képviselők.

A mostani szavazással az Európai Parlament ügyesen „kicselezte” a tagállamokat. A nemzeti kormányok eleinte nem vették komolyan a csúcsjelöltek kiválasztását, a „versenyzők” azonban (a néppárti Juncker, a szocialista Schulz és a liberális Guy Verhofstadt) bejárták Európát, tévévitákban léptek fel, és mindenütt hivatalos jelöltekként viselkedtek. Mire a miniszterelnökök ráébredtek, hogy ez a rendszer a fejükre nőtt, már késő volt. Amikor pedig – némi vonakodás után – Angela Merkel német kancellár is beállt Jean-Claude Juncker mögé, a küzdelem eldőlt.

A parlamenti voksolás másnapján, szerdán rendkívüli csúcstalálkozóra gyűlnek össze a huszonnyolcak, hogy határozzanak a további uniós posztokról: az Európai Tanács állandó elnöke (Herman Van Rompuy) és a külpolitikai főképviselő (Catherine Ashton) utódlásáról. Noha a kormányfők erről is jó ideje vitáznak már, brüsszeli források elképzelhetőnek tartják, hogy Rompuy ügyét végül őszre halasztják.