Andrew Murray alig volt négy esztendős, amikor egy brit árvaházból Rhodésiába (a mai Zimbabwébe) küldték. A kisfiú mezőgazdasági munkásként dolgozott, és csak jó eszének (és szerencséjének) köszönhette, hogy végül eljutott egy dél-afrikai egyetemig, majd oxfordi diplomával a zsebében az ausztrál parlament képviselője lett.

Hétfőn Murray is ott ült a canberrai törvényhozás épületében, amikor Kevin Rudd ausztrál miniszterelnök nyilvánosan bocsánatot kért attól a közel félmillió ausztrál gyermektől - köztük a hétezer Nagy-Britanniából száműzöttől - akikkel 1930 és 1970 között gyakran szadista kegyetlenséggel bántak ausztrál nevelőintézetekben és jórészt egyházi ellenőrzés alatt álló árvaházakban.

A sajátos brit gyerekexport közel négyszáz éves múltra tekint vissza. Az első "szállítmányt" 1618-ban küldték az amerikai Virginia állambeli Richmondba, az utolsó csoport pedig 1967-ben érkezett Ausztráliába. Csak a szerencsén múlt, hogy valaki Kanadába, Új-Zélandra, Dél-Afrikába vagy éppen Rhodésiába került. Az ok általában roppant egyszerű: a britek szabadulni akartak az állami kegyelemkenyéren élő szegény gyerekektől, a gyarmatokon viszont szükség volt a munkás kézre. "Ha nem kapunk utánpótlást a saját fajtánkból, akkor kitesszük magunkat a szomszédos ázsiai fajok fenyegető millióinak" - fogalmazott kendőzetlen őszinteséggel a perthi érsek 1938-ban.

A három és tizennégy közötti gyerekek egy része árva volt, őket a brit árvaházak ajánlották fel nagylelkűen - persze azt ígérve nekik, hogy jobb élet és szerető család vár rájuk a tengerentúlon Ehelyett embertelen apácák és papok, vagy jobb esetben a bennük csupán az olcsó munkaerőt látó faragatlan farmerek kezei közé kerültek. A Child Migrants Trust kutatásaiból az is kiderül, hogy a gyerekek egy részének volt családja, még ha nagy szegénységben éltek is a szülők: nekik azt mondták, hogy a kicsiket jómódú, középosztálybeli családok veszik majd magukhoz. A gyerekekkel viszont közölték: szüleik meghaltak, vagy - gyerekes csínyjeik miatt "büntetésül" - egyszerűen lemondtak róluk.

Ausztráliában "elfelejtett ausztráloknak" hívják a volt brit száműzötteket, akik a gyökértelenséget és a kegyetlen bánásmódot azóta sem tudták feldolgozni. A legtöbb érintett nem is beszél róla szívesen. Ügyüket húsz évvel ezelőtt a brit Child Migrants Trust karolta fel: az alap vezetője, Margaret Humphreys szerint a gyerekkort ugyan nem lehet visszaadni, de talán a bocsánatkéréssel megkezdődhet egyfajta lelki gyógyulás. Különösen azok után, hogy Gordon Brown brit miniszterelnök is jelezte: a jövő év elején ő maga is megköveti a száműzött gyerekeket.