El lehet képzelni a meglepetést, amikor az ember egy bécsi konferencián ülve megpróbál lopva szundítani pár percet a következő felszólalás előtt, ám a népszerű osztrák színésznőként, íróként és egykori EP-képviselőként bemutatott hölgy tökéletes magyarsággal kiejtett jó reggelttel köszönti az egybegyűlteket. Az álom azonnal elillan...

Mercedes Echerer Manfred Werner

A linzi születésű, ám magyar származású Mercedes Echerer – akinek édesanyja kolozsvári –már akkor is „ritka madárnak” számított, amikor az első magyar anyanyelvű képviselőként 1999-ben bekerült az Európai Parlamentbe, ahol 2004-ig, vagyis éppen Magyarország EU-csatlakozásáig dolgozott. Mindennek már több mint tíz éve, a művésznő azóta visszavonult a politikától, nem vágyik vissza Brüsszelbe, de rendszeresen jár Magyarországra.

Mint mondja, látogatásai során az volt a benyomása, hogy itthon sokan csalódtak az EU-ban: nagy reményeket fűztek az uniós tagsághoz, amelyek azonban nem teljesültek. De azért van a fiataloknak egy olyan csoportja, állítja, amely talpraesett, tele van ötletekkel, és kihasználja a kínálkozó lehetőségeket. Sajnos, a volt képviselőnő meglátása szerint a jelenlegi légkör visszaszorítja ezeket a törekvéseket.

– Ez részben a Magyarország–EU szembenállásban nyilvánul meg, abban a retorikában, hogy a többiek Magyarország ellen vannak... Ez nem jó alap ahhoz, hogy az EU közös politikai, társadalmi, kereskedelmi, kulturális együttműködés legyen. Nem jó, ha ilyen ellenérzést táplálnak a fiatalokban – mondja lapunknak Echerer, aki hozzáteszi: tény, hogy napjainkban a jelenség minden EU-tagországban fellelhető bizonyos szinten.

Meglátszott ez a májusi EP-választások eredményén is, ahol igen jó eredményt értek el az euroszkeptikus, szélsőséges pártok. Echerer nagyon veszélyesnek tartja a jelenséget, csakúgy mint azt, „ha a politika átkarolja a Jobbik-féle erőket, mert akkor könnyen lehet, hogy a politika maga jobbra tolódik, miközben az biztos, hogy a szélsőjobboldali párt nem csúszik közép felé”. A művészt az is nagyon meglepte, hogy milyen kevés reakció érkezett Ausztriából és a többi európai országból az utóbbi hónapok magyarországi fejleményeire.

– A nacionalista gondolatok: „a mi országunk így”, a „mi népünk úgy” félelmet keltenek bennem. Már túlestünk ezen korábban, és azért félek, mert régen is finoman, szinte észrevétlenül kúszott be ez az ideológia, aztán a következő pillanatban már hirtelen ott volt a nemzetiszocializmus – mondja Echerer, aki szerint érdemes lett volna odafigyelni azokra, akik már 15-20 évvel ezelőtt figyelmeztettek a veszélyekre.

Echerer aktívan azonban már nem politizál, el sem tudja képzelni, hogy művészként belépjen valamelyik pártba – korábban sem tette –, sőt Brüsszel sem hiányzik neki, de nagyon jó szívvel gondol vissza az ott eltöltött öt évre. Nem bánja, hogy a kilencvenes évek végén, az Empire State Building tetején eldöntötte: igent mond az osztrák zöldek felkérésére, és függetlenként indul a listájukon.

„Komoly döntések előtt, amikor a szívem nem tudja azonnal, hogy miként kell döntenem, egy hegyre van szükségem. Ha onnan lenéz az ember, teljesen más perspektívában látja a dolgokat. Mivel New Yorkban nincs hegy, felmentünk az Empire State Building tetejére” – emlékszik vissza Echerer. A következő budapesti látogatást is eltervezte már: van is fix programja. „Szeptemberben muszáj elmennem, hogy lássam Kulka Jánost a színpadon. Fantasztikus kolléga, nagyon nagy színész!”