Visszafogott ceremoniális külsőségek közepette hétfőn az Egyesült Államok visszaadta Afganisztánnak a hírhedt bagrami börtönkomplexumot és katonai bázist, ahol ezzel háromezer tálib fogoly felügyelete került a helyi biztonsági erők kezébe. A fővárostól, Kabultól 40 kilométerre fekvő létesítmény átadásáról márciusban született megállapodás a NATO-erők 2014-es kivonulási stratégiája jegyében, amely szerint két év múlva a biztonsági feladatok ellátása már az afgán hadseregre hárul, a maradó nyugati egységek szerepe csak a kiképzés és a tanácsadás lesz.

Afghan men stand near a pile of wood and tyres, set on fire by the protesters, during a protest outside the U.S. military base in Bagram, north of Kabul February 21, 2012. More than 2,000 Afghans protested outside the main U.S. military base in Afghanistan on Tuesday over a report that foreign troops had improperly disposed of copies of the Koran and other religious items, Afghan officials said. REUTERS/Mohammad Ismail (AFGHANISTAN - Tags: CIVIL UNREST POLITICS MILITARY RELIGION)

Bár a hétfői átadást Hamid Karzai elnök és Enajatullah Nazari megbízott védelmi miniszter is üdvözölte – Afganisztán számára Bagram a nemzeti szuverenitás kérdése –, ékesszólóan árulkodik az amerikaiak bizalmatlanságáról, hogy a létesítmény egyik szárnyát ezután is ők fogják ellenőrizni. Itt több száz, a harctéren őrizetbe vett foglyot őriznek, akik közül mintegy ötvenen harmadik országból – főleg Pakisztánból – érkeztek. A „harctéri őrizetbe vétel” az amerikai–afgán kapcsolatok egyik neuralgikus pontja; az Egyesült Államok mostanáig ragaszkodik ahhoz, hogy az egységeivel szemben álló erők elfogott katonáinak sorsáról maga rendelkezhessen, ezért biztonsági okokra hivatkozva nem is szerette volna ezt a több száz foglyot afgán felügyelet alatt látni – tartva attól, hogy sokuk az afgán hatóságok amnesztiájával azonnal szabadulna. Erre Kabul viszont azt a vádat hangoztatja, hogy az amerikaiak egyrészt sértik Afganisztán szuverenitását, másrészt csak „Guantánamo ikertestvérének”, Afganisztán Guantánamójának csináltak helyet Bagramban (vagy ahogyan 2010 óta hívják, a Parvani Büntetés-végrehajtó Központban).

Bagram hírhedt és rettegett példája volt az Egyesült Államok afganisztáni jelenlétének. 2010-ben a BBC készített egy leleplező riportot a foglyok elleni visszaélésekről, és bár Washington sietve cáfolta, hogy titkos börtön és kínzóközpont működne a támaszponton, a vádat idén januárban az afgán hatóságok újra pedzegetni kezdték. Februárban Bagram nevét már a Korán-égetések miatt kezdte visszhangozni a nemzetközi sajtó: kiderült, hogy az amerikai katonák szemétégetőbe hordták megsemmisíteni az iszlám szent könyvének példányait. Koránból ötvenhármat, más vallási szövegekből összesen 162 példányt égettek el. A hírre szerte Afganisztánban halálos zavargások törtek ki. Az elkövető amerikai katonákat nemrég felmentették a büntetőjogi felelősség alól.

Ezzel párhuzamosan a tekintélyes brit biztonsági intézet, a Royal United Services Institute (RUSI) jelentést adott ki, amely szerint a tálibok több mérsékelt szárnya is belátta, hogy ezt a harcot nem lehet megnyerni, és hajlandó tárgyalni a békéről az amerikaiakkal. Feltételük nincs sok: a RUSI úgy tudja, a tálibok készek szakítani az al-Kaida nemzetközi terrorszervezettel, és nem zárkóznak el attól, hogy visszatérésük után a nők is részt vehessenek az oktatásban, Karzait viszont nem akarják a tárgyalóasztalnál látni.