Genfben hamarosan összeülnek Oroszország, az Egyesült Államok, Törökország, Szaúd-Arábia és Egyiptom képviselői, hogy Szíria ügyéről tárgyaljanak. Eközben bejelentették, hogy Bassár el-Aszad szíriai elnök szövetségesei iraki központtal létrehoztak egy központot, ahová a szíriai állapotokra vonatkozó hírszerzési adatok futnak be Oroszországtól, Iraktól, Irántól és Szíriától. A stáb létrehozásának közlése figyelmeztetés: egy atomhatalom, egy regionális hatalom és két ingatag szövetségesük nem adja fel a harcot a damaszkuszi kormány megmentéséért. Nyilvánvaló, hogy az Iszlám Államot (IS) légi csapásokkal és dróntámadásokkal nem lehet megsemmisíteni. Most mégis nyílhat rá esély: sikerülhet nemzetközi felhatalmazást szerezni a terrorállam megsemmisítéséhez.

Az elmúlt hetekben Oroszország folyamatosan növelte katonai jelenlétét Szíriában. Az orosz alakulatok azonban nem az IS-t támadták, hanem a kormányellenes csoportokat, amelyek az amerikaiaktól kaptak kiképzést. Vlagyimir Putyin és Hasszan Rohani iráni elnök az ENSZ-ben szorgalmazta a terrorizmus elleni harcot, ám ők ezen a szíriai rendszerellenes erőket értik.

A nyugati vezetők is egyre-másra adnak ki nyilatkozatokat, amelyekben elismerik, hogy Aszad nélkül nem lehet rendezés Szíriában. Igaz, Barack Obama New York-i beszédébe beleszőtt egy Aszad lemondását követelő fordulatot is. Aszadról eddig csak az hangzott el, hogy mennie kell, ám a finomított új verzió David Cameron brit kormányfőtől már úgy szól: a rezsim jövője nem lehet hosszú távú.

Ez a nyugati álláspont jelentős fordulat. Amikor a szírek az „arab tavasz” részeként először követeltek demokráciát, lehetségesnek látszott a békés átmenet. Ám a rezsim brutálisan lecsapott a tüntetőkre, szinte kiprovokálta a fegyveres ellenállást. Aszadot alighanem az iráni–orosz kettős biztatta az erődemonstrációra. Putyin nem engedhette, hogy újabb Nyugat-orientált állam keletkezzék egy kliense romjain. Irán pedig túl sokat invesztált Szíriába, hogy elveszítse szövetségi rendszere koronagyémántját.

Szíriát Moszkva fegyverezte, pénzelte és diplomáciai hátországgal látta el az ENSZ-ben. Teherán valóságos nemzetközi brigádot állított össze Aszad védelmére, s átirányította a libanoni Hezbollahot. Ez is csak arra volt elég, hogy a szír kormány a közel-keleti ország alig több, mint egyharmadán kapaszkodjon meg. A Hezbollah nemrég visszavonta alakulatait Szíriából, ám helyükre állítólag Iránból érkeznek síita fegyveresek.

Eddig nem bizonyult sikeresnek a nyugati–arab támogatás sem. A töredezett szír ellenzék csoportjai többet harcolnak egymással, mint Aszaddal, közben a szunnita IS lépett elő vezető erővé. Szíria romokban hever, s ennek az egyik következménye a menekültválság. Ez utóbbi kényszerítette a nyugati vezetőket, hogy új megoldásokat keressenek. A légi csapások egyelőre csak a civilek szenvedéseit növelik – az IS nem rendül meg tőlük.