Argentínában államosítják a magán nyugdíjpénztárakat
Az intézkedést a nemzetközi pénzügyi válság továbbgyűrűző hatásának megállításával, tehát a nyugdíjalapba befektetők érdekeinek védelmével indokolta, ugyanis az utóbbi hetekben a tőzsdei részvények esését meghaladó arányban csökkentek a nyugdíjpénztárak alapkezekőinek értékpapírjai. Beszédében az államfő arra is hivatkozott, hogy a magánpénztárakba befizetők 77 százaléka esetében nyugdíjba vonulásukkor az állam kényszerül kiegészítést adni a minimálnyugdíj szintjének eléréséhez.
Argentínában Carlos Menem elnök 1994-ben - a Pinochet-féle chilei piacliberalizálási példát követve - engedélyezte a magán nyugdíjpénztárakat. A rendszer tíz nagy alapkezelő kezében van, ezeknek többségét a BBVA Banco Francés, a brit HSBC, a MetLife biztosítási társaság és a holland ING ellenőrzi. Mintegy 9 millió taggal rendelkeznek, közülük azonban csak 40 százalék fizet be havi rendszerességgel - jelentette az AP hírügynökség a hivatalos adatokra hivatkozva. Az alapok 98 milliárd argentin pesot (valamivel több mint 30 milliárd dollárt) kezelnek, az évi befizetések 15 milliárd pesora (4,5 milliárd dollárra) tehetők. A Menem időszakában hozott rendelkezés szerint bárki választhatott a magánpénztárak és az állami rendszer között, ám nem volt lehetőség váltásra a nyugdíjba vonulás időpontjáig. A Pinochet-rendszer nyugdíjreformját annak idején nemzetközi példaként emlegették a neoliberális közgazdászok, ám idővel kiderült, hogy az alapkezelők Chilében is pénzügyi zavarokkal kezdtek küszködni, a magyarázat szerint a rendszertelen befizetések és a tőzsdei ingadozások miatt. Hasonló problémák jelentkeztek Argentínában is, ahol tavaly a törvényhozás már módosította a törvényt, s engedélyezte az átjárást a magánpénzárakból az állami nyugdíjrendszerbe. Az utóbbi 12 hónapban a tíz nagy alapkezelő nyereségessége átlagosan 20 százalékkal esett a részvények és a kibocsátott kötvények értékvesztése következtében.
Napjainkban a 40 milliós dél-amerikai országban mintegy öt millió nyugdíjas kapja havi juttatását az állami rendszertől. A Clarin napilap úgy értelmezte most Cristina Fernandez bejelentését, hogy a kormány visszatér az egységes és kötelező állami nyugdíjrendszerhez. A magánpénztárak alapkezelői ettől kezdve csak a kötelező állami nyugdíjhozzájárulást meghaladó önkéntes befizetésekkel foglalkozhatnak, amikoris az illető az állami nyugdíja mellett akar biztosítani magának kiegészítő járadékot.
"Amikor veszteségek jelentkeznek, az államnak kell a nyugdíjasoknak segítséget nyújtani" - jelentette ki a népszerű, baloldali programot hirdető elnökasszony, aki hivatkozott arra, hogy az Egyesült Államokban és Európában is most az állam hoz mentőintézkedéseket a veszélybe került bankoknak, vállalatoknak. A Confederación General del Trabajo (a legnagyobb szakszervezet) vezetője, Hugo Moyano üdvözölte a tervezett reformot, a nyugdíjrendszer visszaállamosítását, mondván, hogy az alapkezelők máris olyan tőzsdei veszteségeket szenvedtek el, amelyek veszélyeztetik a jövőbeni nyugdíj-kifizetéseket.
Vannak ugyanakkor olyan ellenzéki hangok is, miszerint a magánpénztárak kezelőinek kiiktatásával a kormány egyszerűen rá akarja tenni a kezét a begyűjtött mintegy 30 milliárd dollárra, hogy szükség esetén legyen miből törlesztenie az államadósság esedékes részleteit. A 2001-es drámai pénzügyi összeomlást követően Argentína ugyan látványos gyorsasággal kilábolt a válságból: Néstor Kirchner baloldali peronista államfő (Cristina Fernandez férje) idején a dél-amerikai ország évi 9 százalékos gazdasági növekedési ütemet ért el, s a külföldi adósság jelentős részét is sikerült rendezni. (Ebben részben segített a politikai-ideológiai partner Hugo Chávez venezuelai elnök is, mintegy öt milliárd dollár értékű argentin adósság-kötvény felvásárlásával.) Ennek ellenére, becslések szerint 2009-ben majd 12 milliárd dollár adósság kifizetése esedékes.
