Argentína brit lapban hirdetett Falkland-szigetekért
Fizetett hirdetésben követelte Cristina Fernández de Kirchner argentin elnök David Cameron brit kormányfőtől a Falkland-szigetek visszaszolgáltatását. A The Guardian napilapban megjelent nyílt levél ugyanazon a napon, január 3-án látott napvilágot, amikor száznyolcvan évvel ezelőtt „a 19. századi gyarmatosítás leplezetlen gyakorlataként Argentínát erőszakkal megfosztották a Malvin-szigetektől, melyeket Londontól 14 ezer kilométer választ el”. Az ötvenkilenc éves argentin politikus emlékeztet arra, hogy a Királyi Haditengerészet száműzte a spanyolul Malvinasnak nevezett sziget lakosságát, majd ugyanazt a koloniális betelepítési politikát követte, mint a többi meghódított területen. Kirchner felhívja a figyelmet arra is, hogy a Malvin-szigetek Argentínának való visszaadását, a „területi integritás helyreállítását” Latin-Amerika és a világ más tájainak népei és kormányai is támogatják.
A felszólítás, melyet másolatban Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára is megkapott, a brit kormányfőtől azt várja, hogy tartsa be a világszervezet korábbi határozatait. Ezek közül már a hatvanas években kettő is vonatkozott a Falkland-Malvin-szigetekre. 1960-ban a „gyarmatosítás minden formája és megnyilvánulása befejezésének szükségességéről”, 1965-ben pedig konkrétan a szigetcsoportról született döntés, javasolva a két országnak, hogy kezdjenek kétoldalú tárgyalásokat a szuverenitás kérdéséről. Az elmúlt évtizedekben az ENSZ több hasonló szellemű határozatot fogadott el.
A hirdetés nyomán a londoni Külügyminisztérium szóvivője megismételte a brit álláspontot, mely szerint a Falkland-szigetek lakossága brit, és ezt a választást maguk az érintettek hozták meg. Az ENSZ alapokmánya és az alapvető emberi jogok lehetővé teszik, hogy maguk rendelkezzenek a szigetek hovatartozásáról. Az állásfoglalás hozzáteszi, hogy Argentína szívesen kelti azt a benyomást, mintha a vita csak a két ország között folyna. Nem szabad elfeledkezni a lakosságról, melyet „nem lehet egyszerűen kiírni a történelemből”. A kérdés már csak azért is aktuális, mert éppen ez év márciusában kerül sor a következő népszavazásra, amelynek végeredménye várhatóan ismét Nagy-Britannia „győzelme” lesz.
2012-ben, azaz a falklandi háború harmincadik évfordulójának évében Kirchner több látványos alkalmat is talált, hogy David Cameron orra alá dörgölje a szigetek szuverenitásának ügyét, egyben elterelje a világ közvéleményének figyelmét Argentína egyéb problémáiról. Különösen emlékezetes a G20 mexikói csúcstalálkozója, amikor a brit kormányfő kioktatta az elnök asszonyt fellépései „elfogadhatatlanságáról”. Vicces tévéfelvételek tanúsága szerint az argentin államfő egy dokumentumokkal teletömött, Malvinas feliratú borítékot próbált a brit konzervatív vezető kezébe nyomni, aki ezt nem volt hajlandó átvenni. Elutasító magatartását azzal indokolta, hogy „ezeket a dolgokat diplomáciai csatornákon keresztül szokás intézni”.
A The Times napilap tudósítása a hirdetés tényén túl szól arról is, hogy amióta az elmúlt évben rendezett választáson Kirchner új elnöki mandátumot kapott, népszerűsége jelentősen csökkent. A kormány ellen több tüntetést szerveztek, december közepén pedig a Nemzetközi Valutaalap az ország kizárásával fenyegetőzött, amiért Buenos Aires a szabályokkal ellentétben nem nyújtotta be az inflációra és a növekedésre vonatkozó statisztikai adatokat. Hasonlóan drasztikus akcióra a brit napilap szerint utoljára 1954-ben került sor, amikor az IMF Csehszlovákiát zárta ki.
